Zemplén túra (2008.05.01 - 2008.05.04)

Útvonal: Tokaj - Sárospatak - Sátoraljaújhely - Hollóháza - Szerencs - Tokaj







Fotóalbum

Bevezetés:

A tavalyi kőkemény egy darab túra után bringázásra és szabadságra éhesen vártuk a május eleji hosszú hétvégét. Olyan szakaszt próbáltunk kiszemelni, amely közel van Debrecenhez, elég sok látnivalót kínál, valamint kényelmesen belefér 4 napba, utazással együtt. Kis társaságunk a Zemplént szemelte ki célpontként, az alapelv az volt, hogy nem akarunk hegyet mászni, hanem körbetekerjük a hegységet. Ez tervnek nagyon szép, lássuk mi lett belőle :)

Először engedjétek meg, hogy a szokásossal kezdjem: MÁV! We love you! De most komolyan, nem pedig iróniával. Mivel tudtuk, hogy ismét 8 főből fog állni csipet-csapatunk, próbáltuk minimalizálni a kalauzokkal való háborút. Szétnéztünk a MÁV weblapját és csodák csodájára, az alábbi közleményt találtuk ott:

"Csoportos kerékpárszállítási igény esetén - előzetes bejelentést követően a rendelkezésünkre álló kapacitástól, illetve a jelentkező igényektől függően – különkocsit biztosítunk. A kocsikban típustól függően 12, 16, 32, vagy 58 kerékpár szállítható. A különkocsi érvényes menet- és kerékpárjeggyel vehető igénybe. Az igény bejelentését az utazást megelőzően minimum 7 nappal a MÁV-START szolgáltatás-értékesítőinél lehet megtenni."

Nocsak, nocsak, próbáljuk ki! Gergely felvette a kapcsolatot a debreceni területi képviselővel, aki nagyon készségesen állt rendelkezésünkre. Az odaúton minden probléma nélkül, átszállás nélkül, kerékpárszállító kocsival jutottunk el Debrecenből Tokajig, a visszaúton ugyanezt csak Nyíregyházáig tudták biztosítani, mert ott át kellett szállnunk, viszont Nyíregyházától Debrecenig olyan speciális kocsit csatoltak fel nekünk, amelyből ki lett szerelve a WC, így kényelmesen elfértek paripáink! Azt hiszem ez volt az első igazán akadály- és problémamentes utazásunk, ezúton is nagyon köszönjük Húri Noémi segítségét, nélküle nem lett volna ilyen sima vonatozásunk!
Hogy rögtön egy másik jó hírrel folytassam, ismét új embert köszönthettünk a csapatban, Juditot, reméljük nem utoljára élvezhettük társaságát a bringtúrákon, igérjük, lesz könnyebb szakasz is! :)


1. nap Tokaj - Felsőberecki (DST: 66,91 km AVS: 16,0 km/h TIME: 4:33:17)

Korán reggel a 6 órás vonattal indultunk, hogy átszállás nélkül juthassunk el Tokajba. A vonatról leszállva bekerekeztünk a centrumba, majd ott, a híd előtti körforgalomnál a Bodrog vonalát követve folytattuk utunkat. A kivezető úton érdemes óvatosan közlekedni, elég szűk az út és viszonlag nagy a forgalom. Első komolyabb megállónk és látnivalónk a bodrogkeresztúri motor múzeum volt. Érdemes betérni, a belépés ingyenes, és egy nagyon kedves úr fogadott minket és kalauzolt a régmúlt kétkerekűinek világába. A múzeum a főúton van, de ki is van táblázva. Keresztúrt elhagyva Sárospatak felé folytattuk utunkat. Nagyon fontos, hogy a vasúti átjárót elhagyva térjünk le jobbra, ne menjünk el a nagy forgalmú 37-es útig, amelyen egyébként is tilos a kerékpározás. A "mellékút" párhuzamosan halad a 37-essel, de forgalom szinte alig volt rajta, a minősége pedig kifogásolhatatlan, hisz most újították fel (építették újra?) uniós segédlettel. Kis falukon haladtunk végig, Szegi, Szegilong, Olaszliszka stb. majd lassan elérkeztünk Sárospatakra. Itt volt a következő komolyabb pihenőnk, a pataki vár megtekintésekor. Sárospatakot elhagyva szerény 2 éves térképem még azt jelezte, hogy mostmár elkerülhetetlen a "vég", ki kell mennünk a 37-esre. És itt jön a meglepi, vadiúj, csodás minőségű, EU konform bringaút vezetett a 37-es mellett. Mellette tábla emlékeztetett minket arra, hogy bizony Magyarország egyik EuroVelo útvonalán tekerünk, mégpedig a 11-es számmal jelölt szakaszon. (A 11-es szakasz 5984 km hosszú, Európa legészakibb pontjától (North Cape) egészen Athénig húzódik). A kerékpárút tényleg hibátlan volt, de nemsoká letértünk róla, mert a csapat megszavazta Gergő ötletét, hogy nézzük meg a Tengerszem névvel ellátott képződményt. Értitek, nem? Bringával a tengerszemet! Világos! :)
Az első pár száz méteren még tekertük a bringákat a nem éppen biciklibarát kavicsos úton, de később le kellett szállnunk, és tolnunk kellett a drótszamarakat. Hogy teljes legyen az összhatás, elkezdett szakadni az eső. 8 ember tolja fel az agyonra málházott bringáit ott, ahol még a gyalogos turisták és bottal tolják fel magukat. Nem baj, mi kemények vagyunk :) A "csúcsra" érve elállt az eső, csináltunk néhány fotót, kifújtuk magunkat, majd legurultunk a másik irányban lévő jóval lankásabb lejtőn. Hát igen, ha az ember nem szervez eléggé, akkor így járhat. Nem baj, túléltük, ismét egy dolog, amit elmesélhetünk majd az unokáknak :)
Visszatértünk a bringaútra, de kezdett ránkesteledni, és sajnos az előre betárazott sátoraljaújhelyi telefonszámokon nem jártunk sikerrel a szálláskeresésben. A városba érve Erika és Gergely beugrott egy Tourinformba, ahol a srác készségesen segített nekünk, és egy Felsőbereckiben, a Bodrog partján lévő kempinget ajánlott nekünk. Kb. 15 km-re volt, úgy éreztük még simán belefér, tehát erre folytattuk utunkat.
Nemsokárá megérkeztünk Felsőbereckibe és a leendő szálláshelyünk minden várakozásunkat felűlmúlta. Gyönyörű területen, nagyon szépen kiépített kempinget találtunk, rendkívül barátságos és készséges tulajdonosokkal. A Bodrog turistaházat ezúton is ajánlom mindenkinek, aki erre tervezi kirándulását.
Felállítottuk sátrainkat, belekezdtünk a vacsorába, majd a tulajdonosokhoz csatlakozva jóizű beszélgetésbe, sztorizásba kezdtünk.




Sárospatak

2. nap Felsőberecki - Hollóháza (DST: 48,49 km AVS: 16,9 km/h TIME: 2:53:03)

Korai ébredést terveztünk, hogy ne kelljen az óránkat néznünk napközben és kényelmesen tekerhessük át a napot. Ez nagyjából sikerült is, bár mire megreggeliztünk, megkávéztunk és felmálháztuk a bringákat, igencsak belecsúsztunk a késő délelőttbe. Vendéglátóinktól azt a tippet kaptuk, hogy mindenképp keressük fel a Borsiban, Szlovákiában található Rákóczi múzeumot. Utunk kb. 10 km-en keresztül a gáton folytatódott, de nyugodtan ajánlhatom minden típusú kerékpárral ezt a szakaszt, mert jól kitaposott, jó minőségű gátról van szó. A "határtalan" EU lehetőségeit kihasználva a zöld "határon" át tekertünk Szlovákia területére. Az első adandó alkalommal megálltunk egy kis eredeti szlovák frissítő beszerzésére, majd pár kilométer után elérkeztünk Borsiba, aholis a főútról balra kanyarodva juthatunk el a múzeumig, vagyis II. Rákóczi Ferenc szülőházáig. Az épület és környezete folyamatos restaurálás alatt áll, de jelentős része már átesett a felújításon. Rendkívül kedves és "energikus" idegenvezetőnk végigkalauzolt minket az emlékmúzeumon és ezzel együtt a magyar történelem egy szeletén is. Mivel nem jelentkeztünk be előre, eléggé rapidra sikerült a múzeumlátogatás, az idegenvezetőnk tudása, és előadásmódja így is mindannyiónkat magával ragadott. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogassa meg a Rákóczi-várkastélyt, Borsiban, megéri.
Még Szlovákiában megebédeltünk, majd visszatérve Magyarországra folytattuk utunkat Sátoraljaújhelyen keresztül Alsóregmec, Filkeháza irányába. Először jó minőségű kerékpárúton haladhattunk, később elég komoly emelkedőket kellett megmásznunk, hogy elérjünk aznapi végcélunkig, Hollóházáig. Hollóháza előtt kaptunk egy ajándék lejtőt, amin végre visszakaptunk valamicskét a rengeteg emelkedőbe fektetett energiából. Hollóházán egy kedves hölgy panziójában, a Holló panzióban sikerült szállást találnunk, mindennel megvoltunk elégedve, talán azt leszámítva, hogy a ház kvázi Hollóháza belvárosának legmagasabb pontján feküdt :)
Este nyársaltunk, kolbászt sütögettünk (Tamásnak köszönhetően kb. a pokol tüzén :) ),valamint szövögettük a másnapi terveinket.

3. nap Hollóháza - Boldogkőváralja (DST: 47,15 km AVS: 19,6 km/h TIME: 2:24:09)

A nap elsődleges programjának a hollóházi porcelánmúzeum megtekintését terveztük. Viszonylag gyorsan útnak indultunk, de gyorsan kényszerpihenőre szorultunk egy defekt miatt. (Itt jegyezném meg, hogy mindenkinél legyen 15-ös kulcs, akinek nem gyorszárasak a kerekei :) ) A múzeumba végül csak 6-an mentek be, Gyulával a "sörözés-kerékpárőrzéssel Zrt." nehéz feladatait láttuk el. A múzuem közepes megelégedettséget váltott ki csapatunkból, bár páran bevackolták magukat a porcelánfestő részlegbe, és szeretteiknek, (vagy maguknak) festegettek meglepetéseket. A múzeum szolgáltatása, hogy ezeket a műremekeket kiégetve postán eljuttatja a készítőjének.
Némi meglepetésünkre Hollóháza után nem lejtők, hanem emelkedők következtek, később sajnos esőkkel tarkítva. Egy pár percig még a jégeső apró, fehér "ajándékait" is élvezhettük. Itt már nem nagyon találunk bringautakat, viszont a közutak is viszonylag gyér forgalmúak voltak, nem nagyon zavart minket semmi az erőlködésben. Jópár kilométer és pedálfordulat után elnyertük jutalmunkat, és hosszú mérföldeken át tartó lejtőn húzhattuk a fékeket, az órák folyamatosan 35-40 körüli (bátrabbaknál 50 körüli) sebességeket mutattak.
Gönc városában terveztünk megebédelni, de sem éjjelnappalit, sem éttermet nem találtunk, így "megettük amink maradt", jóizűen falatoztunk a község főterén. Ezután olyan szakasz következett, aminek egy bringás különösen tud örülni, egy elég erőteljes hátszél kapott el minket, és minden erőlködés nélkül 32-35-tel tekertük bringáinkat. :)
Következő nevezetes megállónk Vizsoly volt. Megnéztük a templomot, benne a híres-neves bibliát, majd felfigyeltünk (némi kitérő után :) ) a templommal szemközt elhelyezkedő Nyomdamúzeumra. Először is ajánljuk mindenkinek kóstolásra a hely ételkülönlegességét, a kenyérlángost. A múzeumban aranyos "beavatás" részei lehettünk, amikoris a helyi történetmesélő-idegenvezető egy szerepjátékon keresztül mutatta be nekünk a vizsolyi biblia készítésének nehéz pillanatait. Sem nevetésben, sem megdöbbenésben nem volt hiány időutazásunk közben, sőt egy-egy relikviát is hozhattunk magunkkal, a saját kezünkkel készített nyomtatványt. Vidáman és jóllakottan indultunk el aznapi utolsó pár kilométerünkre, amelyet a forgalmatlan főúton tehettünk meg, egészen Boldogkőváraljáig.
Egy debreceni család által feltámasztott, újjáépített régi parasztházban kaptunk szállást, a főtértől nem messze. Nagyon kedves házaspár volt, amiben tudtak készségesen a rendelkezésünkre álltak, bár tény, hogy be kellett tartanunk a tulajdonosok szabályait, amik azért nem voltak olyan szigorúak. A vacsora után kissé talán fáradtabbak voltunk a szokásosnál, elég élménydús és hosszú nap állt mögöttünk. A térképet előbányászva próbáltuk kitalálni a zárónap eseményeit és útvonalát.




Boldogkő vára




4. nap Boldogkőváralja - Tokaj (DST: 57,02 km AVS: 20,6 km/h TIME: 2:45:29)

Sajnos nem jó hírekre ébredtünk, folyamatosan esett ez eső és a felhőkre pillantva sem láttunk semmi biztatót. Egy darabig még próbáltuk húzni az időt, de végül a többség dönt alapon arra az elhatározásra jutottunk, hogy felkapjuk az esőkabátokat és elindulunk. A községet elhagyva nemsokára beigazolódott a bátorságunk. Szépen kimentünk a felhők alól, és már csak olykor felerősödő szemerkélés kísérte utunkat. Útbaejtettük Monokot, Kossuth Lajos szülőfaluját. Szerencsig hol gyér forgalmú utakon, hol kiépített kerékpárutakon haladhattunk. Tervünk volt a Szerencsi Cukorgyár és múzeum megtekintése, sajnos mindkettő bezárta a kapuit, nem fogadnak már vendéget, így csak kívülről készíthettünk néhány fotót.
Szerencsen is van Rákóczi vár, amelynek kertjében eldöntöttük, hogy nem várunk itt a Pestről éskező vonatunkra, hanem a bringákra pattanva elmegyünk Tokajig, hogy meglegyen az előre kitűzött terv, a Tokajtól Tokajig tartó túra. A szakasz érdekessége volt, hogy kb 20 kilométeren keresztül folyamatosan a szemünk előtt volt a tokaji TV torony, de hol előttünk, hol a jobbunkon, hol a bal oldalunkon. Megállás nélkül bezúgtunk Tokajba, ahol energiapótlásként beugrottunk lángosozni a főtérre. :) Így utolsó napunkat sajnos a tervezettnél kevesebb látnivalóval zárhattuk, de a tekerés, és a célbaérkezés öröme enyhített ezen. Íme a jókedvű banda: :)





Összegzés: (DST: kb. 220 km TIME: kb. 12 és fél óra)

Bár távolságban volt már pár hosszabb túránk, látnivalóban és kilátásban mindenképp egyik kedvenc szakaszunk volt a Zemplén megkerülése. Rengeteg kedves és barátságos, jókedvű emberrel találkoztunk, akiknek ezúton is köszönjük az idegenvezetést, szállásolás útbaigazítást. Külön örömünkre szolgál, hogy végre olyan helyeken is találhattunk nagyon jó minőségű, vadiúj bringautakat, ahol nem is számíthattunk rá! A túrát másrészt bemelegítő túrának is tekintettük a nyári nagy tervünk előtt: Ingolstadt - Esztergom, a Duna mellett kb. ~1000 km :)

Reméljük sikerült felkelteni az érdeklődésedet a Zemplén iránt, ha bármiben tudunk segíteni, keress bennünket bátran:

Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!

Készítette: Tóth Norbert 2008.05.18.

Ajánlom ezt a leírást!