Tiszatúra (Szolnok - Szeged) (2006.06.03 - 2006.06.06)

Az útvonal: Szolnok - Tiszakécske - Csongrád - Ópusztaszer - Szeged



Fotóalbum

Bevezetés:

Hát igen. Szokás szerint ez a túra sem indult problémamentesen. Azt már tökéletesen megszoktuk, hogy Magyarország lakossága a mi túráinkhoz igazítja, hogy mikor NE menjen kirándulni, hisz állandóan kifogjuk az aktuális időszak legrosszabb időjárását. A meteorológusok és előrejelzések most sem kecsegtettek minket sok jóval. De ez már OK :) A nagyobb gond ott kezdődött, mikor az indulás előtt néhány nappal kiderült, hogy Szabi sajnos nem tud velünk tartani, mert visszavonták az előre beírt szabadságát. Mondanom sem kell, hogy hogy hatott ez a hangulatunkra, sosem volt még túránk Szabi nélkül (aki kicsit is ismeri Szabit, az tudja, hogy mit jelent ez a hangulatot tekintve :) ). Tovább gyarapította a rossz hírek számát, hogy eredeti tervünk szerint a gáton szerettünk volna végigtekerni, de a levonuló és az újból életre kapó árhullám ezt nem tette lehetővé. A gátakon vagy még takarítottak, vagy már készültek a következő etapra.
Öröm viszont, hogy bővült kis csapatunk létszáma (az majd kiderül, hogy csak erre a túrára vagy a későbbiekre is), csatlakozott hozzánk régi cimboránk, Tamás és régi "cimbornőnk", Tamás felesége, Kata.
A túra alapötlete egyébként a 2005-ös Tokaj-Szolnok EuroVelo szakasz "továbbtekerése" volt, a célvárosként most Szegedet jelöltük meg.


1. nap Szolnok - Lakitelek (DST: 57,4 km AVS: 18,2 km/h TIME: 3:10)

A 6:13-as Tisza expresszt szemeltük ki reggeli vonatunknak, hisz azon mindig szokott lenni vagy bringaszállító kocsi vagy poggyászkocsi. Meglepetésünkre a hajnali induláskor nem esett az eső, pedig a szombatot az esősebb napok közé sorolta a meteorológia. Természetesen a MÁV a Tisza expresszt immár bringaszállító nélkül közlekedteti, és természetesen a kalauz ki volt kelve magávól, hogy 5 bringát feltuszkoltunk az egyik peronra. Szolnoktól az állomást elhagyva jobbra kezdtük utunkat, Tószeg irányába, a József Attila út mentén. Az út viszonylag forgalmas. Elhaladtunk a kórház és a temető mellett, majd a 4-es főúton átívelő felüljárón legurulva lassan elhagytuk Szolnok városát. (Mi elég jól ismerjük a várost, ezért kihagytuk a megtekintését, de aki gondolja, az az állomásról kigurulva ne jobbra, hanem egyenesen vegye az irányt, és bejut a centrumba).
Szolnokot elhagyva 4-5 km után megérkezünk az első kerékpárúthoz, Szolnok előtt éles jobb, majd balkanyarral rágurulunk az EuroVelo táblával ellátott vékony aszfaltcsíkra. A kerékpárút kisebb megszakításokkal végighalad Tószegen, majd a városhatárnál véget ér, és Tiszavárkonyig közepes forgalmú úton haladhatunk. Tiszavárkonynál tettünk egy próbát, hátha van aszfaltozott gát, de sajnos nem találtunk. Főúton haladtunk Tiszakécske felé, szerencsére a forgalom nem olyan vészes. Legnagyobb meglepetésünkre még mindig nem esett, igaz melegünk sem nagyon volt. (Ezen a héten évtizedes hidegrekordok dőltek meg :) ) Tiszajenőn és Tiszabögön át elég jó tempóban eljutottunk Tiszakécskére (néhol volt bringaút, néhol nem). Kécskén szerencsére pont jó ütemben mentünk ki a Tiszapartra, pont ott, ahol elkezdődik a part melletti bringaút, pont ott, ahol kanyarodik egy picit a Tisza a szabadstrand előtt, pont ott, ahol van egy kilátó, padok és pihenőhely. Itt meg is pihentünk, gyönyörködtünk a folyóban, és reménykedtünk, hogy utunk további része is ilyen bringaúton fog vezetni. Sajnos az árvíz miatt a szabadstrandra nem tudtunk lemenni.
Bevásárlás után (következett Pünkösd, amikoris 2 napig zárva lesznek a boltok, bőségesen felpakoltunk élelmiszerrel) Lakitelek felé folytattuk utunkat. Még csak délután 3-4 óra volt, de mivel elkezdett cseperegni az eső, és a következő értelmes kemping messze lett volna, úgy döntöttünk, hogy Lakitelken az autós kempingben fogunk megszállni. Gyorsan felállítottuk a 3 sátrat, elpakoltunk mindent, és elindultunk a tűzrakó helyre nyársalni. Ilyen korán még sosem fejeztük be az adott napi túránkat. Az eső folyamatossá és egyre erősebbé vált, behúzódtunk egy kis tető alá, ahol voltak asztalok és székek, és jólakottan néztük az esőt :) Egész éjjel esett.


Reméltük, hogy sokáig ilyen utunk lesz, de sajnos nem


2. nap Lakitelek - Csongrád (DST: 32,8 km AVS: 18,8 km/h TIME: 1:44)

Reggel megcsillant a remény, hogy az egész éjjel tartó eső megunta szorgos munkáját, és hagy minket tekerni. De nem. Amint összepakoltunk, újra elkezdett cseperegni. Behúzódtunk egy étterembe, ahol előző este lagzi volt, így a lányoknak csurrant-cseppent egy kis lakodalmas süti is. :)
Lassan elmúlt dél, és nem nagyon tudtunk tovább ülni a fenekünkön, elhatároztuk, hogy a cseperésző eső ellenére elindulunk. Lakitelekről vissza kellett menni a 44-es főútra, és 3-4 km-et azon kellett tekerni, hiszen itt átmentünk a Tisza másik oldalára, hídból meg nem sok van ezen a környéken. (A Tiszán átvezető hídon van külön bringaút, ha erre jár valaki, akkor arra hajtson fel, ne simán a közúton tekerjen át a hídon) A következő falun csak átsuhantunk, de Tiszasason már megálltunk, mert egyrészt beiktattunk egy pihenőt, másrészt elég ázott csirkék voltunk. Amint leálltunk, az eső mégjobban belekezdett. A cukrászdás hölgy említette, hogy szerinte ki van építve a gáton az aszfaltút, de az ekkor járhatatlan volt. Vártunk 1-2 órát, hogy csendesedjen az idő. Azt már korábban kiderítettük, hogy a Kőrös-toroki kemping (érthető okokból) zárva van, így lázas telefonálásba kezdtünk, hogy estére szálláshelyet találjunk. Mivel a tudakozó egy marék száraz szúnyoglárvát sem ér, az internetet hívtuk segítségül (thx to Anita :) ) Végül felhívtunk egy magánszállást, akik biztosítottak minket, hogy kapunk alvóhelyet, még a bringáknak is lesz hely. További 15-20 km várt ránk Csongrádig, ahol egy pontonhídon kellett átmennünk, hogy beérjünk a városba. (Ilyenen még úgysem mentünk :))
Kisvártatva megtaláltuk szállásunkat a Szentháromság tér tőszomszédságában. A Centrum vendégház rögtön nagyon szimpatikus lett nekünk, a házigazda készséggel állt rendelkezésünkre mindenben, pedig nem épp a legtisztább vendégek voltunk 1 napos esőben tekerés után. :) Zuhanyzás, meleg ruha, telefontöltés után úgy döntöttünk, hogy gyalog nézzük meg a várost, már csak azért is, mert a szállásunkhoz közel egy kisebb falunap volt műsorokkal, sörsátorral stb. Este bevásároltunk egy nonstopban, és a szálláson dumáltunk egy igazán jót.


3.nap Csongrád - Ópusztaszer (DST: 45,2 km AVS: 18,1 km/h TIME: 2:35)

Hohó, csoda történt! Napsütésre ébredtünk a több, mint 1 napos eső után! Összepakoltunk, kicsit megtisztogattuk a bringákat, és elköszöntünk a szimpatikus házigazdától. Azt a tanácsot kaptuk tőle, hogy a parkon áthajtva menjünk a bringaútra, és majd az levisz a Kőrös-torokhoz. (Még annyit megjegyzett, hogy néha vannak rendőrök a parknál, mivel ott nem lehet kerékpározni, dehát pünkösdhétfőn csak nem!) Alig gurultam rá a parkon keresztülvezető útra, egyből felpattant a túlsó oldalon (kb. 30-35 méter, elég széles út, nem zavartunk senkit, DE igaz, ami igaz, a tábla kint volt) két járőr. Persze rögtön jött a duma a magas lóról "Bringázni tudnak a parkban, de a táblákat nem ismerik?", "Sportemberek, és mégsem tudják tolni a bringát?" stb. Aztán látták, hogy talán nem ez a megfelelő stílus, és csak simán csendben megbüntettek minket 2000 Ft helyszíni bírságra. (A 2 lányt nem, csak a 3 fiút. Világos, nem? :)) Tehát figyelem, mindenki, aki Csongrádon jár. Van a parkban egy életveszélyes, nyílegyenes, széles, kb. 30-35 méteres aszfaltozott szakasz, amit a rendőrök a "tömeg" biztonsága érdekében éberen őriznék. Borzasztó nagy balesetek lennének itt, ha nem szolgálnának és védenének. :) Másnéven hívhatjuk csalinak is, amit mi felszedtünk, mint a rossz törpeharcsa...
Kisvártatva leértünk a Tisza-partra. Legnagyobb meglepetésemre (gondolom, némi engesztelésül az Csongrádi Önkormányzat részéről) ott állt a Victor Hugo nevű kabinos hajóka, amely évente mindössze kétszer jön a Tiszára, és most sikerült elcsípnem, és enyhítenem a hajóhiányomat.
A szabadstrand döbbenetes volt. Épphogy lehúzódott az előző ár, már érkezett a következő. A gólyalábakon álló kis házak, nyaralók és büfék az első emeletük feléig vízben álltak az előző árvízkor, és járdán, ahol tekertünk, már ismét a Tisza vize hömpölygött. Sajnos az eső is kezdte a hülyeségét, de igazából itt megúsztuk, csak ijesztgetett minket. Csongrádot elhagyva Algyő felé folytattuk az utunkat gyér forgalmú főúton. Gyönyörű táj és állatok tárháza sorakozott fel elénk: lovak, héják (Kata szerint még kócsag is volt, én elhiszem neki :))
Csanytelek és Baks után eljutottunk egyik fő célfalunkba, Ópusztaszerre. (Ahogy beérünk a faluba, balra kell fordulni a kerékpárútra, és, ha azt követjük, akkor az pont oda visz (milyen meglepő :))). Az időjárás ekkortájt eléggé változatos volt. A hideg szél folyamatosan fújt, de volt, hogy tűzött a nap közben, volt hogy nem. Melegünk éppen nem volt :)
Megtekintettük a Nemzeti Történeti Emlékparkot, megnéztük a Feszty-körképet, aztán betértünk a Szeri csárdába. Annyi kaját kaptunk, hogy az beillett a túladagolás kategóriába, de természetesen becsomagolták nekünk, és elhozhattuk.


Szélmalom Ópusztaszeren

Lassan kezdett esteledni, és ismét a szállásproblémával álltunk szemben. Ismét az Internetet hívtuk segítségül, és ő egy Jurta tábor nevezetű helyet ajánlott nekünk. Olyan helyen aludtunk, amire előtte nem is gondolhattunk. Először is a városon kívül egy nagy puszta közepén. Másodszor szálláshelyünk nem volt más, mint egy nagyon igényesen "elkészített" jurta, harmadszor ez a jurta a pusztaság közepén volt, egy kis "karámmal" elválasztva, szigetet képezve a nagy területen. A nagy terület viszont nem volt üres. Rengeteg ló és magyar szürkemarha foglalta el a helyet. Borzasztó nagy állat egy ilyen szürkemarha, önnönmagánál csak a kíváncsisága nagyobb, így nem kis harcunkba került, mire nyugtunk lett tőlük. ( A gazda nem volt ott, telefonon adott instrukciókat, hogy hogy kell jobb útra téríteni 2-3 tonna húst :) )
Nem semmi kalandos esténk keveredett szürkemarhák közt, gyönyörű csillagos ég alatt, tábortűz mellett, jurtában éjszakázva.


Gyönyörű, felejthetetlen nyugodtság


4. nap Ópusztaszer - Szeged (DST: 33,8 km AVS: 15,2 km/h TIME: 2:12)

Már nem voltunk messze Szegedtől, és a vonatot is előre kinéztük. Mondjuk Gergőnek és nekem még igencsak "tekerhetnékünk" volt. Közúton haladtunk Szeged felé, utólag vettük észre, hogy Sándorfalvánál kis kitérővel bringaúton haladhattunk volna Szegedig. Sajnos a nagyváros felé közeledve a forgalom is erősödött. Szegedre beérve csak egyenesen kellett haladnunk, és beértünk a centrumba. A városközpont nevezeteségeinek helyét felesleges (és elég nehéz lenne) leírnom, egyszerűbb megkérdezni a helyiektől. Mi sorban megnéztük a dómot, az egyetemet, a Tiszát, Tisza-hidat, a Kárász utcát és számtalan szökőkutat, szép építményt. Összességében Szegedet mindannyiunk nagyon szépnek és nagyon forgalmasnak találta.
A hazaút persze megint nem volt olyan egyszerű. Ahogy Rambónak is mindig volt mit tennie, mi is állandó harcban állunk a MÁV-val. Újra nem volt bringaszállító, de szerencsére most egy sokkal megértőbb kalauzunk volt.


A szegedi dóm


Összegzés: (DST: kb. 170km TIME: kb. 9 és fél óra)

Végülis egyikünk sem bánta meg, hogy belevágtunk a túrába. Két új bajtársunk edzetten vette az időjárás és tekerés akadályait. Legközelebb reméljük, hogy Szabi is velünk tud tartani, és teljes lesz a csapat.
Nyugodtan mondhatom, hogy megtettük az eddigi "leglightosabb" túránkat. 3 és fél nap alatt 170 kilométer, hát nem egy világrekord. Mentségünkre legyen mondva, hogy legtöbbször az időjárás nem engedte, hogy haladjunk, illetve Ópusztaszer és Szeged látványosságai is sok időt elvettek.

Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!

Készítette: Tóth Norbert 2006.06.09.

Ajánlom ezt a leírást!