Kassa - Tiszafüred túra (2010.06.15 - 2010.06.18)
Útvonal: Kassa - Hernádcsány - Hollóháza - Pálháza - Sátoraljaújhely - Sárospatak - Tokaj - Tiszalök - Tiszadada - Tiszacsege - Tiszafüred
Kassa sétálóutcája
| Fotóalbum |  |
| Térkép 1 |  |
| Térkép 2 | |
Kezdem a legelején: az útvonaltervezéssel. Nem egyszerű. Hosszas tanakodás és levelezés után június elején úgy nézett ki, hogy a csapatból nyolc embernek sikerül összehozni az idei első túrát. A névsor: Gréti, Jules, Felic, Gyula, István, Szabi, Tamás, Gergely. Ez még nem is lenne olyan rossz arány, de sajnos az is kiderült, hogy ez lesz idén az egyetlen. Ahogy Zorán is megénekelte: „Tudod, a számla nagy, a munka se vár…” Hát igen. Ahogy öregszünk egyre több minden lesz fontosabb, mint a bringázás, és ez így is van rendben. Azért én remélem, ez a tendencia egy pár év múlva újra megfordul. Hogy visszakanyarodjak, ez a körülmény azért nehezítette meg a szervezést, mert amit szeretünk a bringatúrákban, azt korábban több túrában tudtunk megvalósítani minden évben, most viszont egy néhány napos kalandba kellett mindent belesűríteni. Nevezetesen: legyenek hegyek, mert az izgalmas, folyó, mert az szép, laza, pihenős szakasz, külföld, Magyarország, látnivalók, nevezetességek. Ja, meg Eurovelo :). Azt hiszem, ennyi. Persze az olvasó már tudja a megoldást, mert elolvasta a címet, de nekünk nem volt annyira egyszerű megszülni ezt. Miután ez az ötlet kipattant, már csak a részleteket kellett megszervezni. Ez kb. annyit jelent, hogy utazás, meg az első napi szállás, a többi majd adja magát... És így is lett :)
1. nap: Kassa – Hernádcsány (DST: 30,8 km TIME: 2:34:42 AVS: 14,9 km/h)Az első nap legnagyobb feladata a Kassára való eljutás volt. Szóba jött a vonat, meg a buszbérlés is, de egy barátunk felajánlotta, hogy 5 embert 5 bringával egy mikrobuszban oda tud „dobni”. Így már csak még egy személyautó és még egy jó barát kellett sofőrnek, hogy mind a nyolcan kényelmesen és gyorsan utazhassunk. Ezúton is köszönet a két srácnak! Kassa főtere nagyon szép. Szökőkutak, macskakő, műpatak, templomok, egymást érő kávézók, cukrászdák, sörözők. Ráadásul ragyogó idő volt, ami csak tovább javította az összképet. Mivel korábban láttuk már a várost, ezúttal csak a sétálóutcán battyogtunk végig, egy bő órát fényképeztünk, kávéztunk, fagyiztunk, valahogy jobban izgatott mindenkit a szabadban tekerés, mint a városnézés. Erről persze nem Kassa tehet, biztosan el tudnánk itt tölteni hosszabb időt is. Egy másik alkalommal. :) Nyeregbe pattantunk, és nekivágtunk az útnak. Az volt a terv, hogy megkeressük a Hernádot, ott lesz bringaút is és majd innen minden simán megy. Háááát… Egymásnak ellentmondó útbaigazítások után kisebb kitérővel végül megtaláltuk. Bringaút valóban volt egy darabig, de sehol egy tábla, hogy merre tovább. Čaňa volt az aznapi cél, ami a Hernádhoz közel, egy szép tó partján van, ezért azt feltételeztük, hogy az Eurovelo útvonal is érinti majd. Nos, ez sosem derült ki, ugyanis Szlovákiában nem találtunk egyetlen Eurovelo táblát sem. Ez azért szomorú. Magyarország sem áll túl jól kiépítés ügyében, de azért néhány táblát leszúrtak, hogy az arra tekerő kerekesek el tudják kerülni a forgalmas közutakat és ne maradjanak le érdekes látnivalókról. Ez nem kerül sokba. Az meg végképp érthetetlen, hogy a kemping sem volt sehol kitáblázva. Még 3 sarokra a bejárattól is útbaigazítást kellett kérni, érthetetlen. Sebaj. Odaértünk, nyitva volt, hurrá. Kérdeztük a pultos-recepciós srácot, hogy hol állíthatunk sátrat. Ott hátul a wc mögött, a szemetes konténer mellett… MI VAN??!! Rajtunk kívül egy társaság volt a kempingben, ők faházban laktak. Rengeteg terület szabadon. Akkor most ezt miért? Aztán folytatódott azzal, hogy a büfében nekünk már záróra volt, míg a pultos-recepciós baráti társasága még javában tolta befele a korsókat. Mindezt úgy, hogy szlovákul próbáltunk szót érteni vele, hiszen Szabi perfektül beszéli a nyelvet. A WC, zuhanyzó állapotát meg nem is írom le, mert akkor végképp megbélyegeztek, hogy utálom ezt az országot. Pedig nem. Szeretem, hiszen sokszor töltöttem már ott kellemes napokat, heteket, és mindig nagyon jól éreztem magam. Biztos, hogy fogom is még, de ezen a túrán valahogy nagyobb hangsúlyban volt a negatív élmény, bocs. DE!! A csapolt sör még mindig olcsó és finom. Az biztos, hogy ott még egy 500 lelkes kis faluban is nyugodtan lehet csapolt sört kérni. Nem lesz savanyú, viszont friss, hideg, tökéletes habja van, stb. Ja, és finom. Nagyon. Persze csak este, ha már nem bringázunk! ;-)
2. nap: Hernádcsány – Sárospatak (DST: 55,8 km TIME: 3:06:29 AVS: 18 km/h)A következő napi terv az volt, hogy „begurulunk” Hollóházára, ott aki nem látta még, megnézi a porcelán múzeumot, megyünk tovább, kajálunk valahol, estére meg keresünk szállást kb Sárospatakon. Így is lett. Persze ez a „begurulunk” nálunk csak amolyan tréfás szinonimája a „megdöglünk az emelkedőn, vért pisilünk, térdig lóg a nyelvünk” érzésnek. Hegyre feltekerni csomagokkal városi puhatestűeknek, nem kis kihívás, talán pont ezért szeretjük. Van, aki edzést lát benne, más a gurulás árát, ki tudja ki mit még. Egy biztos, így igazi a bringatúra. Az meg külön jó élmény volt, hogy kb. a domb tetején volt kiírva, hogy „Üdvözöljük Magyarországon!”. Jól esett :) A Zemplénben tekertünk már 2008-ban, le is írtuk, nem akarom ismételni magam. (Vagy lusta vagyok? :)) Röviden: nagyon szép. Kis forgalmú utak, csendes, rendezett falvak, barátságos emberek. Aki kikapcsolódásra és nyugalomra vágyik a fárasztó hétköznapok után és már unja a horvát, meg a magyar tengert, annak nyugodt szívvel ajánlom a Zemplént. Sárospatakon előzetes telefonos érdeklődés után célba vettük a Végardó Fürdő melletti kempinget. Elárulom: jól választottunk. Egy fárasztó, hegymászással induló nap végén úszni egy jót, aztán befeküdni a jakuzziba, majd végül a teljesen ellazulni a termálvízben…. Ahogy nagyszüleink mondanák: jobban esett, mint két büdös nagy pofon! :) A kedves pénztáros hölgytől ráadásul megtudtuk, hogy ha faházat bérelünk, ahhoz fürdőjegy is jár, így összességében jobban járunk, mint ha sátraznánk. Ez azért is jött jól, mert már nem sokáig volt nyitva a strand, mi minden percet ki akartunk élvezni és így sátorállítással sem telt a drága idő.
Fürdőzés Sárospatakon
3. nap: Sárospatak – Tiszadada (DST: 66,7 km TIME: 3:48:19 AVS: 17,6 km/h)
A hátralévő két napnak azért is néztünk elébe bizakodva, mert innen már végig folyóparton tekertünk, ami egyet jelent az emelkedők hiányával. Ez igaz is, de ugye jól tudjuk, hogy a bringásnak van ám egy másik „jó barátja” is: a szembeszél. Na, ez nem olyan, hogy fáj, de jó. Ezt mindenki utálja. Mi is. Sebaj, azért jól éreztük magunkat. Reggel különösebb tervünk nem volt, annyi csak, hogy megyünk, ameddig tudunk, minél kevesebb marad az utolsó napra, annál jobb. Na, ezen a taktikán ekképpen változtattunk: „Ne menjünk ma sokat, hátha holnap nem fúj a szél” HAHAHA :D Ennek megfelelően nem tekertük szét magunkat, gyakran iktattunk be pihenőket. Tokajban százszor jártunk már, főtér, fénykép, sült hal, mehetünk. Tiszalökön megnéztük az erőművet, ott ránk ijesztett az eső, sietve tovább indultunk, persze csak vicc volt. :) Esti szállás gyanánt végül Tiszadadára esett a választás. Egy nagyon kedves nyugdíjas házaspár üzemelteti a kempinget csendes, szép helyen van a falu szélén. Csak mi voltunk az egész kempingben, ráadásul csak 1-2 órával az érkezésünk előtt jelentkeztünk be, és mégis rendben volt minden. Rend, tisztaság, korrekt WC, zuhanyzó, meleg víz. Igen, így is lehet. Tüzet gyújtottunk vacsoráztunk, jó sokáig beszélgettünk, ragyogóan éreztük magunkat.
Füred felé, fél úton
4. nap: Tiszadada – Tiszafüred (DST: 80,9 km TIME: 4:10:44 AVS: 19,4 km/h)
Gondolom kitaláltad, hogy az előző napnál említett taktika mennyire jött be. Természetesen erősödött a szembeszél előző naphoz képest. :) Reggel elindultunk. Mivel a gáton tekertünk és tudtuk, hogy Polgár és Tiszacsege között nincs „oázis”, csak kánikula van és szembeszél, ezért úgy gondoltuk, hogy e hosszú szakasz előtt megállunk egy kávéra a Tiszaújváros melletti Sziget Csárdában. Sajnos majdnem egy órával nyitás előtt értünk oda, így úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg, hiszen fáradtak még nem voltunk. Azt már korábban eldöntöttük, hogy a Tiszacsegén a Halászcsárdában ebédelünk. Alapvetően nem lenne sok az a kb 30-40 km, ami elválasztott minket a várva várt fantasztikus ebédtől, de így szembeszélben, tűző napon délben… De megérte. Aki szereti a halételeket, az ezt a helyet is szeretni fogja. Fantasztikusan főznek. Olyannyira nem akaródzott továbbmenni, hogy elegánsan kiterjesztettük az ebédszünetet egy árnyékban heverészéssel 2-3 órásra :). Egy nagy hozadéka azonban ennek a fárasztó (kövezzetek meg, kicsit unalmas) szakasznak is volt. Gréti megtanult konvojban bringázni. Mondtuk neki, erős a szél, te meg fáradsz, gyere mögöttünk. Nem, ő úgy nem tud. De tudsz, ne félj. Nem. De igen. Nem. OK. 20 km lemaradva, egyedül birkózva a szembeszéllel. És ezután megtörtént a csuda! Mégis tudott mögöttünk jönni. Sőt, élvezte! Nahát! Annyira bejött neki az élet, hogy befogatott maga elé egy 7-es fogatot belőlünk, tajtékzó lovakból. :) Nem is bántuk mi, ezért csapat a csapat. Hátranéztünk, láttuk hogy vigyorog és élvezi a vákuumot, ez is rendben van. Na de a „GYÍ, PACIKÁIM”???!! :) Késő délután megérkeztünk Füredre, ott a már jól ismert Horgász és Családi Kempingben szálltunk meg. Norbi és Edit sajnos nem tudtak ezen a túrán részt venni, de erre az utolsó estére ők is csatlakoztak, együtt volt a banda. Persze, megint csak éjszakába nyúló, világmegváltó beszélgetés zárta a napot. :)
Összegzés (DST: 234,2 km TIME: 13:40:14 AVS: 17,5 km/h)Mint mindig, most is: nagyon jó volt. Élveztük minden percét. Akkor is, ha fájt. :) Minden ilyen alkalommal csak erősödik bennünk az érzés, hogy bringázni szeretünk, együtt bringázni meg főleg. Norbi és Edit hiányzott, reméljük, legközelebb tudnak jönni. Jött viszont egy új pajtás: István, Gréti öccse. Le a kalappal, első komolyabb túrája volt és kiválóan teljesített. (Rendes tőle, hogy megvárt minket :).) A szállásokkal, ahogy az fentebb kiderült, majdnem mindenhol nagyon elégedettek voltunk, az az egy kivétel pedig nem vette el a kedvünket, hiszen volt, ami kárpótoljon. Egyébként is, lehet, hogy csak pechünk volt, a következő alkalommal ott is minden tökéletes lesz.
Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!
Készítette: Fülöp Gergely 2011.08.11.
Ajánlom ezt a leírást levélben!