Duna - Európa kék szalagja
Ingolstadt - Budapest (2008.07.20 - 2008.08.03)
A képre kattintásra panorámakép nyílik
Kattints ide, ha egyből a fotóalbummal szeretnéd kezdeni
Bevezetés: Régi nagy álmunk teljesült idén, mikor végre mindenki ki tudott szabadulni a mókuskerékből és a Duna egyik legszebb városából, Ingolstadtból hazatekertünk kis hazánkba, végig a Duna mentén, a híres-neves Donauradwegen :) A túrára ismét nyolcan mentünk, Erika, Jules és Kata képviselték a női szakaszt, valamint Gergely, Gyula, Szabi, Tamás és Norbi a férfi frontot :)
Sokat töprengtem, hogy hogyan lehet belekezdeni egy 2 hetes, több mint 1000 km-es túra leírásába?
Sokkal több értelmét látom azt összefoglalni, hogy nekünk, magyar bringásoknak mi volt felejthetetlen, mi volt meglepő, mi volt más, mint itthon, mi volt szenzáció. A következő pár oldalon ezt próbálom összefoglalni, természetesen napokra, szakaszokra bontva.
Elöljáróban néhány szót az utazásunkról: Mivel Szabi barátommal már a 2004-es passaui biciklitúránkon megfogalmaztuk, hogy egyszer ide vissza akarunk térni, elég régóta tervezgetjük a túra részleteit. Szóba került több alternatíva is a kiutazásra:
- Bérelünk egy buszt, kivezetünk és valamelyik barátunk hazavezeti a bérelt buszt. Sajnos 8 ember és 8 bringa (+sofőr) csak utánfutós buszban férne el, ráadásul elég nagy terhet róna az egyedül hazavezető sofőrre, ezért elvetettük
- Bérelünk egy buszt, sofőröstől. (Ilyen távon) nagyon durva kilométerdíjért vittek volna minket Debrecenből, kb. 250 ezer HUF lett volna a legolcsóbb - elvetve
- Végül a vonat mellett döntöttünk. A Budapestről Münchenbe tartó Kálmán Imre EuroNightra kaptunk csoportos kedvezményt, de már Debrecenben meg tudtuk venni a München - Ingolstadt vonatjegyet is, így az út Budapesttől fejenként kb. 15 ezer Ft-ba került, ami szerintem teljesen korrekt ilyen távon. (Picit még lehetett volna olcsóbb is, ha a MÁV-os dolgozók jól tudják az akciós jegyek szabályait, de mindegy, így sem panaszkodunk!)
- 1.nap
Mínuszegyedik nap, mint a Szigeten :) Elég komoly út előtt álltunk, július 19-én délután 2 körül indultunk Debrecenből, majd 20:20-kor indult a Keletiből a Kálmán Imre EuroNight. Mikor megvettük a 8 bringajegyet, rögtön mondták, hogy necces, mert már elvileg csak 5 hely lenne a bringáskocsiban. Ehhez képest, a mi 8 kerékpárunk és a többi felszálló bringáján kívül szerintem még befért volna a fél Tour de France legénység, igaz, a kerékpárokat nem felakasztottuk, hanem minél kevesebb helyet foglalva egymás mellé támasztottuk. Szabi barátunk Brück an der Leithan szállt fel, neki Pozsonyból egyszerűbb volt ott felszállni. (Volt egy kis para, ugyanis Szabi ezen a napon repült haza Írországból és nem volt túl sok ideje elérni a vonatot, de szerencsére minden rendben volt) Több-kevesebb sikerrel tudtunk aludni az éjjeli vonaton valamennyit, reggel 6 óra magasságában pedig beértünk a még alvó Münchenbe :) Elkezdődött a régóta álmodott kirándulásunk :)
0.nap Ingolstadt (DST: 19,3 km AVS: 8,3 km/h TIME: 2:18:11)
Még mindig csak nulladik nap, hisz Magyarország felé még egy grammot sem haladtunk. De ne szaladjunk ennyire előre :) Nem mindenki kezdi úgy München megtekintését, ahogy a mi csapatunk. Szinte még hajnal volt, mikor a szemerkélő esőben elkezdtük megközelíteni a kietlen város magját. A rengeteg eldobott pohárból, narancssárga takarító autókból és nagy molinókból gyorsan rájöttünk, hogy előttünk pár órával még bizony bőven állt a bál belvárosban. München ugyanis éppen most volt 850 éves és a helyiek meg is ünnepelték ezt tisztességesen. Nagyon lassan kezdett ébredezni a város a hűvös reggelen, mi pedig nem voltunk a legkipihentebbek az egész éjszakai utazás miatt. Megpróbáltuk sorra venni a város nevezetességeit. Meglepő, hogy az ilyen nagy városoknak is mennyire megmaradt minden kulturális és építészeti öröksége, szerencsére nem modernizálták el. Végeláthatatlan sétálóutcák, gyönyörű épületek, rengeteg virág és (egyelőre) megszokhatatlan tisztaság. Sehol falfirkák, sehol kiborított kukák vagy eldobott csikkek. Első sóhajok és felkiáltások elhagyják a bandatagok száját: 'Nálunk miért nem?' Mindegy, nyugtatjuk magunkat, biztos lesz ez máshogy is...
Gergely már járt Münchenben és javasolta, hogy mindenképp nézzük meg a Hofbrau sörházat, amely a város egyik legnagyobb nevezetessége. Természetesen, ha már ott jártunk, meg is kóstoltuk a helyi sörkülönlegességet! :)
Egy kora délutáni vonatot néztünk ki az Ingolstadtba való eljutásra. Az utazás a tőlünk kicsit nyugatabbra nem feltétlenül egy szükséges nyűg, rájöttek, hogy lehet praktikusan, kényelmesen és tisztán is utazni. Az Ingolba tartó (tehát nem valami szuper IC vagy ICE) vonatra nem lépcsők vezetnek fel, hanem csak be kell lépni. Ennél fogva a bringát nem kell 3 'mászókán' feladogatni, hanem simán begurultunk vele a vonatba. A kocsik alsó szintje bringatároló és egyben ülőhely, de mivel emeletes szerelvényekről van szó, fel is mehettünk volna az "elsőre", hogy onnan élvezzük az utazást. A hangosbemondó és a kirakott (nem megrongált, letépett) térkép segítségével mindig tudtuk, hogy melyik állomáson járunk, mennyi még Ingolstadt. Arról már nem is beszélek, hogy ezek a vonatok már elfelejtettek zakatolni. Az embernek olyan érzése van egy sima személyvonaton, mintha a sín felett siklana, semmi hang, semmi mozgás..
Kb. egy óra alatt túránk induló városába értünk. Szerettünk volna gyorsan egy kempinget keresni, lepakolni a cuccokat és városnézni, de sajnos a fentiek keresztbe húzták kicsit a számításainkat :( Kimentünk a Dunához, majd szinte rögtön jelezte Tamás, hogy defektje van. Alig kezdtük el a szerelést és már csepergett is az eső. Menedék sehol, kint voltunk a gát tetején. Gumicsere, majd újabb a malőr, sajnos sikerült a gyorszárat olyan erősen meghúznom, hogy elszakadt benne a menet :( Sajnos a kerék kotyogott, felszállni sem lehetett a bringára, balesetveszélyes. Elázva, bosszankodva behúzódtunk egy pizzéria kerthelységébe. Szabi ezermestersége ismét segített. Találtunk egy apró anyát, amivel valamennyire rá tudtuk szorítani a első tengely csavarját. Átmeneti megoldás, de itt aranyat ért. Megtudtuk, hogy kempinget a városon kívül találunk egy tó partján, kb. 6-8 km-re, útra is keltünk
A kemping nem kifejezetten bringásokra lett kitalálva, sokkal inkább nyugdíjas lakókocsis turistákra. Volt olyan kocsi, amely látszott, hogy évek óta ott áll. Komolyan, volt olyan, amelyiknek saját sziklakertje volt a lerögzített lakókocsi körül.. Kész! :)
Sajnos mivel mindenkinek saját lakókocsija és területe van, alig találtunk olyan helyet, ahol fedél alatt lehetett volna beszélgetni/kajálni/iszogatni. Ez később is többször problémát okozott, szerencsére Ausztria felé haladva egyre kevésbé. Elköltöttük vacsoránkat és elhatároztuk, hogy meghiúsult városnézést reggel bepótoljuk, valamint Tamásnak keresünk egy bringaboltot.
1.nap Ingolstadt - Weltenburg (DST: 57,1 km AVS: 16,0 km/h TIME: 3:33:05)
Ingolstadtba visszaérve rögtön rájöttünk, hogy óriási hibát követtünk volna el, ha nem jövünk vissza egy városnézésre. Csodás kis város! A Duna itt még szinte hihetetlenül keskeny és nagyon sebes. A hazai Duna hidakhoz szokott szemünk alig hiszi az "apró" és sűrű átkelőket. Valamiért a németek nem tudnak egyszerű hidat építeni. Mindben volt valami extrém, valami, ami megragadja a embert!
Azt hiszem ez a "hullámhíd" volt a kedvencünk :)
Közben találtunk egy akkor bringaboltot, ami nálunk még plazanak is elmenne. Pótoltuk a hiányzó alkatrészeket, bevásároltunk ételt-italt, majd belekezdtünk a tekerésbe! :)
A bringaút némileg kellemetlen meglepetés volt számunkra. A német területek elég jelentős részén nem aszfaltos, hanem murvás utakat találtunk. Na nem nagy kavicsos, rázós utat kell elképzelni (itt még a murva is más :) ), simán tudtunk 24-26-tal tekerni rajta, de azért mégsem aszfalt volt és sajnos ez a defektek számából (lásd később defektométer :) ) is látszott. 2 nap alatt vagy 4-5-t sikerült összeszednünk :(
Nemsoká elértük Weltenburg városát, ahol a híres Duna áttörés található. Itt a folyó kb. 70 méteresre szűkül és mindkét oldalt óriási sziklák borítják. Mivel ezt csak megkerülni tudtuk volna, amellett döntöttünk, hogy a sétahajóval kelünk át rajta, hogy belülről vehessük szemügyre. Sajnos már nem értük el az aznapi utolsó járatot, így a továbbhaladás másnapra maradt.
Némileg spórolásból, némileg kalandvágyból az volt az eredeti tervünk, hogy egy nap kemping után megpróbálunk egy nap vadkempinget is beiktatni. Ezt szinte végig tudtuk tartani. A vadkemping arra is jó volt, hogy tüzet rakhattunk és nyársalhattunk, ezt sajnos egyik kempingben sem lehetett. Ezen a napon is ezt tettük, nyársalás, sörözés a vékony, de annál sebesebb Duna partján, Weltenburg látképével.
2.nap Weltenburg - Regensburg (DST: 52,1 km AVS: 16,4 km/h TIME: 3:11:29)
Ismét "lógó esőlábra" ébredtünk. Pakolás után eltekertünk a kb. 2 km-re lévő Weltenburgig. A sétahajó a kolostortól nem messze lévő mini kikötőből indul. Az első hajó indulását a partról néztünk, félelmetes, ahogy a viszonylag nagy hajótestbe pillanatok alatt belekap a sodrás. Ezután megnéztük a kolostort, vettünk egy korsó weltenburgi sört, majd készültünk a mi hajónk indulására. Az út bringástól kb. 5-6 euró volt. A Duna áttörés talán szebb, mint aminek elképzeltük! Mindkét oldalról sziklák, a kanyargó Dunán lassan előbújt a Kelheim városa, valamint legnagyobb látványossága a Befreiungshalle.
Sajnos a hajó kikötésekor elkezdett esni az eső. Nagyjából egy órát várakoztunk, majd elhatároztunk, hogy elindulunk, lesz ami lesz. Szerencsére fent vették a lapot és nemsoká elállt az eső. Kelheimet ismét egy hídkülönlegességen hagytuk el, ez éppen patkó alakú volt :)
Ismét murvás utakon haladtunk, sajnos gyarapítva a defektek számát. 4 óra körül érkeztünk a csodás hangulatú "városkába" Regensburgba. A város kőhídja, a sóház, a gyors folyású Duna, az óváros építményei a Duna menti városok egyik legszebbikévé varázsolják a települést.
Eldöntöttük, hogy a városban fogunk megszállni, szokásos segítségünkhöz, a helyi tourinformhoz fordultunk segítségül, ahol kaptunk térképeket, útbaigazítást a kemping és bevásárlóközpont felé. Utóbbiról csak annyit, hogy akkora bringás parkolója volt, hogy nálunk néhol az autóknak nincs annyi hely. Irigykedhettünk ismét. Bevásárlás után könnyen megtaláltuk a kempinget, sátrat vertünk és sajna lassan ismét menekülhettünk az eső elől :( Szerencsére itt volt menedékház, sajnos csak 22:00-ig tartott nyitva. A kempingárak nagyjából állandóak voltak a túra során. A legdrágább sem ment fejenként 10 euró fölé, a legolcsóbb is volt 7-8 euró. Cserébe mindenhol példás pázsitot, extrémen tiszta vizesblokkokat kaptunk. Egyik kempingben sem csalódtunk. Volt, ahol főzni is ingyen lehetett.
3.nap Regensburg - Deggendorf (DST: 87,3 km AVS: 18,1 km/h TIME: 4:48:55)
Sajnos ismét nem napsütésre ébredtünk, de a kempingben találkoztunk egy magyar csapattal, akik jó időt ígértek onnantól kezdve. Regensburgot ismét egy hídkülönlegességen hagytuk el, egy város egyik jelképén, az öreg kőhídon. Innentől kezdve jó hosszú szakaszon aszfalton tudtunk tekerni, folyamatosan gyorsabbak voltunk a többi bringásnál és mivel volt forgalom bőven, eléggé oda kellett figyelni.
Következő nevezetes állomásunk a Walhalla templom volt. A méretek lenyűgözőek, szinte földi léptékkel felfoghatatlanok. Jó pár lépcsőt meg kellett másznunk érte, de egyikünk sem bánta meg! A hatalmas épület és a fentről elénk táruló panoráma csodálatos. Mivel az emlékmű rögtön a Duna partján található a bringaút mellett, ezért mindenkinek javaslom, hogy nézze meg, ha erre jár.
Kis csapatunk a Walhalla előtt
Jött a menetrendszerint érkező fél órás eső, majd a bringaút (kicsit egy szakaszon elkanyarodva a Dunától) bevitt minket Straubingba. Amilyen keveset tudtunk a településről, annál nagyobb meglepetés volt a gyönyörű óváros. Mindenképp érdemes végiggurulni rajta, csodálatos látvány. Ettünk egy "helyi török" gyrost, illetve helyi süteményt, ki-ki kívánsága szerint. :) Még néhány falun keresztül tekertünk, majd a bicikliút ismét kivitt minket a gátra. Mivel lassan sötétedett, elkezdtünk sátorhelyet vadászni. Általában feltételünk volt, hogy Dunára néző helyet találjunk, itt szinte megtaláltuk az egyik legjobbat. Sekély part, csodás kilátás, nekiláttunk hát sátrat verni, bajor kolbászokat sütögetni és nem mellékesen bajor söröket kóstolgatni :)
4.nap Deggendorf - Passau (DST: 97,1 km AVS: 17,2 km/h TIME: 5:38:50)
Reggeli első településünk Vilshofen volt, de a térképre tekintve később nem túl sok különleges látnivaló volt számunkra. Tudtuk, hogy Passau kb. 100 km-re volt szálláshelyünktől és mivel ott huzamosabb időt szerettünk volna eltölteni és ott akartunk kempingezni, beletapostunk kicsit. Hol egyik, hol másik parton tekertünk, hol hídon, hol kompon jutottunk át a túlpartra. Passauba érve először az erőművel találkozhattunk, amely a XX. század legelején épült és a Donauradweg keresztülvitt bennünket rajta. Passau mindig varázslatos, most is az volt. Nem lehet megunni. A nyüzsgő város szinte minden négyzetmétere műemlék. A Duna, az Inn és Ilz folyók pedig egészen különleges hangulatot kölcsönöznek Passaunak.
A mi menetrendünk az volt, hogy megkeressük a már ismert Ilz parti kempinget, lepakolunk, majd visszatekerünk a városba nézelődni. Ez azért is volt különleges, mert bringatúrán ritkán van lehetőségünk esti és éjszakai városképekben gyönyörködni. Mindent nem tudtunk megnézni és a lányoknak másnapi napsütéses fényképeket ígértem, ezért a városnézést másnap reggel is folytatni szerettük volna. A kempingben vacsora, majd jó kis élménybeszámoló, túramegbeszélés, természetesen nem messze a sörautomatától :)
Passau éjjel
5.nap Passau - Kaiserhof (Aschach előtti kemping)(DST: 68,2 km AVS: 18,7 km/h TIME: 3:39:44)
Reggel Tamással és Gyulával útra keltünk, hogy élelmet szerezzünk a Csipetcsapatnak, majd reggeli után ismét nyakunkba vettük a várost. Kétfelé bomlottunk, aki még nem ismerte a várost, az ment fényképezni, a többiek pedig a Dunaparton várakoztak, hajókat nézegettek. Csak délután indultunk el Passauból, ezért utána kicsit beletapostunk a pedálokba. Passau után már mindenhol aszfaltozott bringaúton haladtunk, nyoma sem volt már murvának. A táblák is kicsit precízebbeknek tűntek, mint Németországban, bár ott sem volt különösebb panaszunk. Első lényegesebb megállónk Schlögen volt, a Duna érdekes kanyarulata.
Schlögen
Itt átkompoztunk az errefelé nagyon jellemző bringás komppal, majd utunk egyik legszebb és legkalandosabb szakasza következett. A bicikliút itt is rettentő közel halad a Dunához, az embernek szinte az az érzése, hogy belelógathatná a lábát. Mindkét oldalról gyönyörű hegyek és sziklák övezték utunkat, a látvány egyszerűen lenyűgöző! Megálltunk egy vendéglőben, ahol meglepetésünkre magyar pincérlányra akadtunk, jót beszélgettünk, majd elköszönéskor már láttuk, hogy megint gyülekeznek felettünk a fellegek, az egész napi kánikula ellenére. Alig haladtunk pár száz métert, mikor éreztük, hogy megérkezett az eső szele. Pár pillanattal később hátratekintve már azt láttuk, hogy mögöttünk néhány száz méterrel már átláthatatlan vízfüggöny követ minket. Kicsit gyorsítottunk a tempón, de ekkor megláttuk, hogy szemben ugyanilyen vízesés vár minket, így nem volt más teendőnk, mint mosolyogni egy jót és elfogadni a ránk váró zuhét! :) Amint elért minket az eső, kb. (nem nagyítok) 2-3 perc alatt bőrig áztunk. Innentől teljesen mindegy volt, hogy behúzódunk-e valahova, vagy védekezünk-e valahogy, az elázás már garantált volt. Még vagy 10 km-et tekertünk ebben a szakadó esőben, de be kell valljam, hogy az első 1-2 perc után már tényleg nem volt zavaró, sőt! Hideg nem volt, a cuccok be voltak zacskózva, mindenhonnan jött a víz (felülről, a saját bringáról, a szomszéd bringájáról), már tényleg mindegy volt! :)
Természetesen szinte elállt, mikor beértünk a kiszemelt kempingbe :) A ruhánkból szó szerint csavartuk a vizet, de annyira jó idő volt, hogy nyugodtan mászkálhattunk félmeztelenül (mármint csak a fiúk :) )
Amit ezután láttunk szintén örök emlék marad. A kempingünk egy völgyben helyezkedett el, minden oldalról hegyek, és keresztbe rajta a Duna. Iszonyatosan párás volt a levegő, ködös, felhős idő. Néha a túlpartot alig láttuk. A kempinghez tartozott egy vendéglő is, oda húzódtunk be zuhanyzás és vacsora után.
Látvány a kempingünkből
6.nap Aschach - Mauthausen (DST: 79,3 km AVS: 18,1 km/h TIME: 4:22:23)
Sajnos a másnapi indulás sem volt olyan könnyű. A sátrak kívülről kicsit vizesek voltak, valamint az előző napi nedves ruháinkat is próbáltuk szárítgatni, több-kevesebb sikerrel. Nem bántuk, hogy még élvezhetjük a kilátást.
Első városunk a néhány km-re lévő Aschach volt, majd nemsoká beértünk Linzbe. Linz rettentő sokszínű város. Egyszerre iparváros és turistaközpont, egyszerre nagyváros és egyszerre romantikus óváros, egyszerre nyüzsgő egyetemközpont és közben nyugodt Duna menti település. A főteret és a dómot mindenkinek látnia kell, lenyűgözőek. Külön megnyerő volt számunkra, hogy mennyire odafigyelnek az emberek "szórakoztatására". A város mellett több kilométeren át ingyenes focipályák, játszóterek, BMX és görkori pályák, ott van minden, a jelszó "Használd bátran, ne otthon csücsülj, érezd jól magad!" Érzik is. Egy átlagos napon 4 óra után tele vannak a bringautak, mindenki mosolyogva bringázik, görkorcsolyázik vagy csak sétál a külön(!!) sétálóúton. Aznap estére vadkempinget terveztünk és sajnos elég nehezen találtunk megfelelő helyet, de végül sikerült, igaz, szinte már a következő város szájában, de a lényeg, hogy Duna parton! :)
Szabival külön örültünk, hogy kisvártatva mindkettőnk kedvenc hajója megérkezett :) Szokásos nyársalás, eszegetés, másnapi tervezgetés, estébé, estébé :)
7.nap Mauthausen - Grein (DST: 51,3 km AVS: 18,4 km/h TIME: 2:46:37)
Jó időre ébredtünk, ez már furcsa volt. Bár akkora köd volt, hogy a folyó közepén elhaladó hajót nem láttuk, csak hallottuk. :) Rögtön átkompoztunk a túlpartra, Mauthausen városába. Reggeli tervünk a egykori koncentrációs tábor megtekintése volt. Sajnos sikerült kicsit eltévednünk, így hátulról közelítettük meg az emlékhelyet, de szerencsére a helyiek útbaigazítottak minket, mielőtt végleg az Északi sarkon kötöttünk volna ki. Itt jegyezném meg, hogy bár a társaságból Jules elég jól beszélt németül és én is karattyolok valamicskét, nyugodtan elővehettük az angol tudásunkat, ugyanis a nagy többség jól beszélt angolul is, szinte kortól függetlenül. Ez nagyon sokszor segített azért.
A mauthauseni tábor rendkívül nyomasztó élmény, nehéz szembesülni a nem is olyan régen történt szörnyűségekkel. Mauthausenben sajnos nagyon sok magyar halt meg, ez volt Ausztria legnagyobb koncentrációs tábora. Kicsit mászni kell, hogy felérjünk a "hegy" tetejére, de mindenképp megéri megnézni.
Már előre elterveztük, hogy utunk folyamán valahol meg fogunk állni mosni, ugyanis két hétre nem tudtunk elegendő tiszta ruhát vinni magunkkal, így kb. 3-4 magasságában megálltunk Greinben. A greini az egyik legjobb és legszebb kempingünk volt. Nagyjából 4 menetben sikerült kimosni a 8 ember ruháját, de addig nézelődtünk, kajáltunk, sörözgettünk és bámultuk a Dunát. Grein nagyon szép helyen van, mintha az ő kedvéért tenne ott egy kanyart a folyó. :) A kempingben többen is nagyon segítőkészek voltak. Egy holland pár például önként ajánlotta fel a szárítókötelét, mert látta, hogy miénk kicsi lesz annyi ruhának. Találkoztunk egy magyar hölggyel is, aki sok-sok évvel ezelőtt ment feleségül egy német úriemberhez, ők is nagyon kedvesek voltak.
Grein óvárosa elég aprócska, de nagyon szép, mindenkinek ajánlom, hogy guruljon rajta keresztül.
8.nap Grein - Melk (DST: 63,5 km AVS: 17,9 km/h TIME: 3:32:34)
Későn indultunk, még száradtak a ruhák és néhányan reggelre időzítettük a városnézést valamint a bevásárlást is. Ismét kompozással kezdődött a napunk, híd ugyanis csak visszafelé 3-4 km-el lett volna. A bringaút továbbra is kiváló minőségű és (mondanom sem kell) gyönyörű tájékon vezetett. Következő városunk Ybbs volt, ahol betértünk a bringamúzeumba. Mindenkinek ajánlom, nagyon jól szórakoztunk! :)
Melket, az apátságot nagyon szerettük volna megnézni, de sajnos túl későn értünk oda, így be kellett érnünk a kertjével és előterével :(
Alul egy BMW, felül az apátság :)
Melk után néhány kilométerrel ismét szálláshelyet kellett keresnünk, ugyanis kezdett ránk esteledni. Mondanom sem kell, hogy ismét sikerült dunaparti vadkempinget szerveznünk. Bár itt már tisztes mérete van a folyónak, ezen a néhány kilométeren nagyon összeszűkül és nagyon gyors folyású. A felfelé közlekedő teherhajók igencsak szenvedtek a sodrással. Szerencsére eddigre az időjárás már teljesen "helyreállt", egész nap kánikula volt, a csomagolásnál nem az esőkabátot, hanem a naptejet pakolhattuk felülre :) Sajnos viszont kicsit elkényelmesedtünk és ha tartani akartuk az eredeti tervünket, miszerint Budapestig tekerünk, akkor másnaptól kicsit bele kellett húznunk...
9.nap Melk - Klosterneuburg (DST: 108,2 km AVS: 19,1 km/h TIME: 5:39:25)
Nem volt nehéz az ébredés, ugyanis a napsütés mindenkit kivert a sátorból nem sokkal 7 óra után. Pakoltunk és indultunk. Első megállónk Willendorf volt. Ott jártunkhoz képest napra pontosan 100 évvel azelőtt kezdték el a Willendorfi Vénusz ásatásait. Megnéztük a lelőhelyet, sajnos a múzeumot nem, mert hiába vártunk fél órát a nyitásra, az sajnos "elmaradt".
Ezek után a bringaút kicsit eltávolodik a Dunától, felvisz a dombokra, de a kilátás így is pazar. Dürnstein városába feltekerve érdemes tartani egy pihenőt és megcsodálni a panorámát!
Kattintásra óriás panorámakép nyílik!
Dürnstein egyébként önmagában is gyönyörű városka. Következő városunk Krems volt, számtalan gyönyörű építménnyel, sikátoros apró utcával. A kerékpárút alapból elmenne Krems mellett, én javaslom, hogy térjen be, aki erre jár!
A város elhagyása után a kánikula enyhítésére megálltunk fürödni egyet a Dunában. Nem mindenki vállalta a jegesmedvékkel teletűzdelt vizet, de a banda fele csobbant egy nagyot és ebéd után folytattuk az utunkat. Nagyon jól haladtunk, az idő is kedvező volt és sikerült egészen Bécs kapujáig, Klosterneuburgig eljutni. Sokaknak a bandából itt lett meg először a "mágikus" napi 100-as :) Klosterneuburgban nagyon jó kempinget találtuk. Ismét egy nálunk szokatlan dolog. Mikor beértünk a recepció már zárva volt. Alatta hatalmas felirat, több nyelven: "Akkor értél ide, mikor zárva volt a recepció? Ne törődj vele, válassz egy szimpatikus helyet, verd le a sátrat, majd reggel fizetsz!" Szokásos gyönyörű zuhanyzó, ingyen konyha és sorolhatnám... Ez már sokkal bringabarátabb kemping volt, fedett kis asztalokkal, rengeteg füves területtel.
10.nap Klosterneuburg - Pozsony (DST: 103,9 km AVS: 18,3 km/h TIME: 5:40:13)
Reggel ismét korán keltünk, első látnivalónk természetesen a kolostor volt. Bámulatos méretei a linzi és regensburgi dómokra emlékeztetett minket. Nemsoká beértünk Bécsbe. Mindannyian láttuk már valamilyen szinten, valamint ha mindent meg akartunk volna nézni, akkor 2 napig tekerészhettünk volna itt, így kiszemeltünk a Stephansdomot, csak azt kerestük meg. Bécs belvárosa dugig volt turistákkal, még tolni is alig tudtuk a bringákat. Ismét egy apró különlegesség Bécsből. Az egyik sarkon térképet rántottunk (csak hogy biztosak legyünk a dolgunkban ;-) ) erre mellénk pattant egy idősebb, de fiatalos úriember, aki kérdezte, hogy merre tartunk. A válasz elhangzása után nem útbaigazítást kaptunk, hanem elmondta, hogy bár nem arra indult, de szívesen elkísér minket egy szakaszon, addig meséljünk róla, hogy honnan jövünk, mi a célunk. Kb. 10 km-t tekert velünk, miután elváltunk. Nem győztünk hálálkodni!
A klosterneuburgi kolostor a kempingünkből
Sajnos innentől kicsit unalmasabb szakasz következett. A bringaút a Dunától elég távol vezetett, különösebb látnivalók sem akadtak. Sajnos Hainburg előtt a kánikulából hirtelen "esőváró" (várta a franc :) ) idő lett, így a hainburgi híd alatt kényszerpihenőt kellett tartanunk. Mivel az aznapi cél Pozsony volt, nem voltunk túl nyugodtak. Mikor elállt és a szivárványban is kigyönyörködtük magunkat, átkeltünk a hídon, majd (azt hittük a legrosszabbkor) ismét beütött egy defekt, most épp Katának. Már szürkült, sőt sötétedett, mikor Hainburg után pár km-el elhagytuk Ausztriát és beértünk Szlovákiába. Jelentem Schengen itt is tökéletesen működött :)
Nem sokkal előtte kaptuk a jó hírt, hogy régi barátunk és bringás társunk, Sonáj Pozsonyban csatlakozni fog hozzánk és egy darabig együtt teker majd velünk. Szuper!
Sötétben értünk Pozsonyba, az Umelka nevű étteremben beszéltünk meg találkozót. Mivel már úgyis sötét volt, tök mindegy, hogy mennyi időt töltöttünk ott, volt már rutinunk éjszakai sátorállításban. Jól bekajáltunk, majd elkezdtünk kimenni a városból, Bős, Komárom irányába. Na akkor jött az, amit nem szerettük volna (de utólag már mindegy is volt), jött az újabb defekt, 3/4 12-kor bringát szereltünk Pozsony külvárosában :)
A Duna mellé érve nagy szerencsénkre jó sátorhelyet találtunk, annak ellenére, hogy az egész szakasz tulajdonképpen egy kavicsbánya, mégis sikerült egy ép tisztást találnunk. Több, mint 100km után, fél 1-kor kezdtünk sátrat állítani :) Új rekord :)
11. nap Pozsony - Nagymegyer (DST: 77,2 km AVS: 20,4 km/h TIME: 3:47:38)
A Pozsonyból kivezető bringautak tele vannak frissítő helyekkel, kajáldákkal, nagyon jól ki van építve, ahogy ezt már több túraleírásban is elmondtuk. Mi is megálltunk az egyiknél és megreggeliztünk. Nem sokkal később bementünk Somorjára pénzt váltani és bevásárolni az útra, majd Vajkánál átkeltünk az ingyenes komppal a túloldalra. Szabi tudott egy (számunkra) új helyet Vajka mellett, egy nagyon tiszta vizű szabad strand, ahol a nagy hőség csillapítására megálltunk csobbanni. 5 körül indultunk tovább Bős felé, megvártuk egy hajó zsilipezését, majd indultunk Nagymegyer felé, ahol az éjszakánkat terveztük a szintén régi ismerősnél, Ivánnál eltölteni. A bandát azonban a szapi (innen 1-200 méterre folyik újra össze az Öreg Duna és új meder) halászcsárda becsábította és utunkat ismét (már már rutinszerűen) sötétben fejeztük be.
12. nap Nagymegyer - Kovácspatak (DST: 99,2 km AVS: 21,3 km/h TIME: 4:38:24)
Reggel nagyon korai indulást terveztünk, hisz mindenképp meg akartuk látogatni régi kedvenc nyaralóhelyünket, Kovácspatakot. A hely Megyertől 100km-re van, tehát tudtuk, hogy lesz táv előttünk. Sajnos az időjárás ismét közbeszólt. Reggel 6-7-kor elkezdett dörögni és elég nagy eső zúdult a sátrakra. Nem volt más lehetőségünk, mint várni. Kb. 11-kor állt el végleg, mire összepakoltunk, megreggeliztünk és bevásároltunk 1 óra magasságában voltunk. Körbekérdeztem a csapatot, hogy mi legyen a terv. Mindenki teljesen egyértelműen válaszolta, hogy 'mi lenne, letekerjük a 100-t, mit nekünk távolság!' :) Komáromig (30-35 km) nem volt különösebb látnivaló, hacsak a szemünkbe vágó durva szembeszelet nem tekintjük annak. Párkány még onnan kb. 55 volt, itt már kisebb volt a forgalom és többször láthattuk a Dunát is, de lényegében bringaút már sehol nem volt. :(
Párkányban bevásároltunk, kimentünk a Duna partra, majd elindultunk Kovácspatak felé. Még világosban, fél 9 felé megérkeztünk, kb. 4 és fél óra alatt letekertünk majdnem 100 km-et, többségében szembeszélben. Sátrat vertünk, nyársaltunk, majd egy darabig még a parton sörözgetve figyeltük a békés Dunát és a hajókat.
Kovácspatak
13. nap Kovácspatak - Szentendre (DST: 73,2 km AVS: 19,1 km/h TIME: 3:41:25)
Aznapi tervünk, hogy Szalkánál (magyar oldalon Letkés) átjövünk Magyarországra és a Dunakanyarban eltekerünk ameddig tudunk. Szerencsére Szabit is sikerült rábeszélnünk, hogy másszon meg velünk 1-2 dombot és még egy darabig tartson velünk. Nagyon közel jártunk hozzá, hogy meglegyen a túra 1000. kilométere és már korábban kitaláltuk, hogy "millenniumra" pezsgőt fogunk bontani. :) Letkésen szerencsére találtunk egy helyet, ahol tudtunk venni pezsgőt és megtörtént az ünnepélyes koccintás.
Sajnos Szabitól itt el kellett búcsúznunk, ő tekert vissza Párkányba, majd onnan vonattal Pozsonyba, 1-2 nappal utána repült is vissza a gépe Írországba.
Mi Szob, Vác irányába folytattuk az utunkat és mivel már jó párszor jártunk erre, nem nagyon időztünk sehol sem. Vácnál átkompoztunk a Szentendrei szigetre, igencsak szíven ütő összegért, sehol Ausztriában, Németországban, a híres Donauradwegen nem kértek el annyi pénzt egy átkelésért, mint itt, pedig ott csinos kis bringáskompok voltak. Hiába, gazdag ország vagyunk.. :( Eltekertünk Szentendréig és a Pap-sziget kempingben szálltunk meg. Tovább erősítve a hazatérés érzését, kaptunk egy óriási alumínium táblát a kempingben, sajnos azóta sem tudjuk, hogy az mire való és mi célt szolgál, én max. poénnak tudom elképzelni. Külföldön mindig kaptunk egy négy számjegyű kódot, ami a vizesblokk nyitókódja volt, itt alumínium tábla és épphogy fedett zuhanyzó jutott. Hozzátenném, magyar viszonylatban semmi szégyenkeznivalója a kempingnek, láttunk már sokkal rosszabbat is.
Másnap reggel siettünk vissza Debrecenbe, így a tekerés helyett a HÉV-et választottuk Szentendréről, majd kora délután már Debrecenben voltunk.
Összegzés: (Össz táv: 1036,9 km Össz idő: 57 óra 19 perc )
Több mint ezer kilométer és 57 óra tekerés megtétele után sikerült végigcsinálni régi álmunkat és eddigi legnagyobb túránkat! Az egész csapatra nagyon büszke voltam, mindenki nagyon jól vette az akadályokat és mindenki nagyon jól érezte magát. Nagyon magasra tettük a mércét, nagyon nehéz lesz ilyen szépségű és ennyi élménnyel járó túrát találni ezek után, a bringautak minőségéről nem is beszélve. Már most eldöntöttük, hogy Németországba biztos, hogy vissza fogunk térni, egyrészt a Duna forrásához, másrészt rengeteg más számunkra felfedezetlen kerékpár útvonal van. A túrát mindenkinek csak ajánlani tudom, családosoknak, baráti társaságoknak egyaránt!
Még egy-két szó az árakról. Bizony mi is féltünk, hogy vajon mennyiből fogunk kijönni a nagy gazdag Németországban! Meg kell jegyeznem, hogy a forinterősödés miatt elég jó időszakban mentünk, kb. 233-ért váltottunk eurót. Az árak mind Németországban mind Ausztriában a magyar árakhoz hasonlóak (általában plusz 0%-10%), sőt bizonyos dolgokat olcsóbban találtunk. Az elején még figyelgettük, hogy mi mennyi, próbáltunk spórolni, de miután látszódott, hogy nagyjából Magyarországon is ennyit költenénk, később már csak rápillantottunk az árakra, nehogy valami export dél-izlandi sajtot vegyünk aranyárban. :)
Megcsináltuk! :)
A végére egy kis mérleg :)
- 1036,9 km
- kb. 17,5 km/h átlagsebesség
- kb. 57 óra és 19 perc tekerés
- 11 defekt, amiből Jules egymaga vállalt hősiesen 5-t
- Több árnyalatnyi barnulás :)
- Megszámolhatatlan csoki, kolbász, sajt és legfőképp sör :)
Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!
Készítette: Tóth Norbert 2008.08.14.
Ajánlom ezt a leírást!