Dunakanyar - Börzsöny - Ipoly mente (2005.08.15 - 2005.08.19)

Fotóalbum
Térkép

Az útvonal: Budapest, Szentendre, Vác, Zebegény, Szob, Vámosmikola, Kemence, Ipolyság, Ipolyszalka, Garamkövesd, Kovácspatak, Párkány, Esztergom, Visegrád, Szentendre, Budapest.

Első nap (DST: 56,9 km AVS: 15,9 km/h TIME: 3:34:52 )

Túránkat Budapestről indítottuk, addig vonattal mentünk Debrecenből, ill. Szlovákiából. A vonaton odafelé reményekkel teli vártuk az indulás pillanatát, hiszen gyönyörűen sütött a nap. Aztán megkaptuk az sms-t barátainktól, akik a másik irányból közelítettek, hogy arra szakad az eső :( No, sebaj, úgyis megszoktuk már, hogy bringatúrán mindig esik, és CSAKAZÉRTIS jól érezzük magunkat! Így is történt, a Vígszínháznál találkoztunk a Szabival és Sonájjal, beszélgettünk, tervezgettünk, és vártuk, hogy elálljon az eső. Kb fél óra után tudtunk elindulni. Végigtekertünk a Margit - szigeten, aztán a budai oldalon megkerestük a kerékpárutat, és irány Szentendre. Mivel a először a Dunakanyar külső ívén akartunk végigmenni, az volt a tervünk, hogy Szentendréig a budai oldalon megyünk, mert ott van bringaút, aztán átkompozunk a szigetre, onnan meg a túlpartra és onnan már bringaút lesz egészen Szobig. A néptelen Római Part elég szomorú látványt nyújtott a rossz idő és a rossz út miatt, így itt nem álltunk meg. Utána Szentendréig viszonylag elfogadható bringaút vezetett. Ott aztán nem is mentünk el a kompig, hanem egy kis hajóval mentünk át a szigetre. A szigetet egy homokos erdei földúton szeltük át, ami hangulatos ugyan, de a nehéz csomagokkal, vékony kerekekkel nem annyira ideális. Gödön kötöttünk ki, és a földutas fáradalmakat kipihenendő rögtön tartottunk egy frissítőnyi szünetet. Tetszett a büfé, amit a parton találtunk, ugyanis szolidak az árak, és finom a sült hal :) Innen aztán elindultunk, hogy megkeressük a Vác felé tartó bringautat. Hát sajnos megtaláltuk.... Amikor azt gondoltuk, hogy a szigeten rossz volt az út, még nem tudtunk mi vár ránk Göd után. Egy szörnyű laza homokos földúton kellett mennünk. Ez is lehet az oka, hogy egy idő után szem elől tévesztettük a kerékpározásra kijelölt utat, és 2-es főúton kötöttünk ki, azon mentünk Vácig. Vácon lementünk a Dunapartra és ott már újra jó minőségű bringautat találtunk. Aznap még el akartunk jutni Kismarosig, ezért nem sok időt töltöttünk Vácon, amit utólag egy kicsit bánunk, hiszen nagyon szép város. Kismaroson megtudtuk, hogy a kemping nem a faluban van, hanem az erdőben, ahova szintén földúton kell eljutni. Ekkor már csak mosolyogtunk, nekünk jöhet bármi :) És ahogy a mondás tartja: aki mer, az nyer. Megérte a fáradozást, mert egy nagyon szuper kempinget találtunk a Börzsöny lábánál az erdő közepén, festői környezetben. Ráadásul éppen időben, mert a sátorállítás után szinte rögtön el kezdett esni az eső. A kempingben konyha is van, ott kaptunk meleg teát, ami a lányoknak bizony nagyon jól esett a fárasztó és hűvös nap után. A Csattogó völgyben található kempinget mindenkinek bátran ajánlom.

Második nap (DST: 58,3 km AVS: 18,2 km/h TIME: 3:13:22 )

Második nap reggel megtudtuk, hogy érdemesebb visszamenni Verőcéig, mert arra jobb az út, ami az egész éjjel szakadó eső miatt igen hasznos tanácsnak bizonyult. Innen a következő nagyobb pihenőnk Zebegényben volt, ahol meglátogattuk a Hajózási Múzeumot. Ez nagyon jó élmény volt, élveztük az alapító Farkas Vince bácsi előadását, személyes élménybeszámolóit. Ezúton is jó egészséget kívánunk neki! A múzeumlátogatás után beültünk egy cukrászdába, ahol megtudtuk, hogy ha egy komoly emelkedőn felmegyünk a domb tetejére, akkor gyönyörű kilátás tárul elénk. Persze nem vállalta mindenki a csomagokkal együtt különösen embert próbáló feladatot. Hárman indultunk el, de végül csak ketten értünk fel Szabival. Megérte, valóban gyönyörű kilátás nyílt a Dunára. Szép óvatosan legurultunk a többiekhez, majd elindultunk Szob felé. Aznap este a Börzsönyben, Kemencén akartunk megszállni, így várt még ránk néhány komoly emelkedő. Vámosmikolán még tartottunk egy frissítőnyi pihenőt, aztán folytattuk utunkat fel a Börzsönybe. Nem mondom, hogy könnyű volt, de a lányok is megbírkóztak a dombokkal. Kemence egy nagyon barátságos kis falu, tele nagyon kedves, segítőkész emberekkel. Gizi néni, a Szalamandra kemping vezetője szívesen fogadott minket annak ellenére, hogy nem jelentkeztünk be előre. Ez a kemping talán csak méretében maradt alul a Csattogó völgyihez képest, egyébként nagyon jól felszerelt, nagyon tiszta, és szintén gyönyörű helyen található. Megismerkedtünk egy párral, akik már jópár napja ott tartózkodtak, és motorral járták be a környéket. Jót beszélgettünk, és érdekes történeteket hallhattunk a magyar zenészvilág nagyságainak személyes ismerőjétől.

Harmadik nap (DST: 66,8 km AVS: 20,0 km/h TIME: 3:20:09 )

A harmadik napon sajnos Anitának és Norbinak haza kellett utazniuk, így csak négyen folytathattuk utunkat Ipolyság (Szlovákia) felé. Szépen megterveztük az aznap teljesítendő távot, Kovácspatakig (Párkánytól 10 km-re egy üdülőfalu) akartunk eljutni. Reggeli közben még a nap is előbújt, így bizakodva láttunk neki a csomagolásnak. Igen ám, de mire indulásra került volna a sor, eleredt az eső. Gondoltuk, hátha csak egy kis zápor lesz, és nemsoká indulhatunk. Hát nem. Délután 2-ig kitartóan esett. Ez egy kicsit lelombozott minket, de azért nekivágtunk a folytatásnak. Nem sokat késett a vígasztalás, mire Ipolyságba értünk, már szépen sütött a nap, és kiváló szlovák sört kortyolhattunk a késői, de finom ebéd mellé. Az ezután következő szakaszhoz sajnos nem volt térképünk, így hát Szabi és Sonáj megérzéseire, illetve a megkérdezett helybéliek útbaigazítására kellett hagyatkoznunk. Szerencsére egy 1 km-es kitérőt leszámítva nem tévedtünk el, utólag megállapíthattuk, hogy a legrövidebb úton jutottunk el Kovácspatakig. Jó érzés volt, hogy az út során mindenhol beszéltek magyarul. Ipolyság és Garamkövesd között meg kellett mászni néhány dombot, ez bizony ki tudja szívni az energiát az emberből, viszont utána nagyon jó érzés a dombtetőn élvezni a kilátást, majd szépen legurulni a lejtőn. Habár szinte végig be volt borulva, szerencsére az időjárás már nem hátráltatott minket a haladásban, megúsztuk az esőt. Kovácspatakon egy üdülőben kaptunk szállást, ahol a nagyon jóleső zuhanyzás után az elmaradhatatlan esti beszélgetés, és a jól megérdemelt sör elfogyasztása következett.

Negyedik nap (DST: 68 km AVS: 19,2 km/h TIME: 3:32:30 )

A nagyedik napon a Budapestre történő visszajutás volt a cél. Az Esztergom - Budapest szakasz is sok szép látnivalót, és dunaparti pihenőlehetőséget kínál, az egyetlen hátránya, hogy viszonylag sokat kell menni forgalmas főúton. A tervünk az volt, hogy Párkányban bevásárolunk, megreggelizünk, és időben elindulunk, hogy még mindenki elérje a legjobb vonatot hazafelé. Igen ám, de az előző napok fáradalmai, addigra annyira összegyűltek bennünk, hogy csak késő délelőtt sikerült felkelni. Így a párkányi reggeli ebédre módosult, amit csak azért bántunk, mert így kevesebb időnk maradt az utolsó szakaszra. Ebéd után még bementünk egy ottani bringaboltba vásárolni. Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert mindenkinek, aki Szlovákiába ( esetleg Csehországba ) megy bringázni, tudom ajánlani, hogy a bringaügyi vásárlásokat intézze ott, ugyanis sokminden jóval olcsóbb, mint nálunk.
Már délután 1 is elmúlt mire végre elindulhattunk Esztergomból a dunaparti bringaúton. Látva, hogy hogy eltelt az idő, úgy döntöttünk, hogy csak a szükséges pihenőket fogjuk megtartani, nem fogunk várost nézni. Így is történt, mikor elértük Budapest határát, úgy tűnt, hogy még lesz időnk a vonatindulás előtt leülni valahol a Dunaparton, és megbeszélni az elmúlt pár nap élményeit, tanulságait. Sajnos, ahogy haladtunk a központ felé, rájöttünk, hogy ez lehetetlen lesz az augusztus 20-i előkészületek miatt. A budai parton vezető bringaút elég hosszú szakaszon le volt zárva, és ez nagyon megnehezítette a közlekedést. Végül örültünk, hogy éppen elértük a vonatot.

Összegzés (DST: 250 km AVS: 18,3 km/h TIME: 13:40 )

Most is, mint mindig, elmondhatjuk, hogy nagyon jól sikerült a túra, hiszen jól éreztük magunkat, és ez a lényeg. Az útvonal viszonylag könnyen teljesíthető, csak a dombok okoznak egy kis gondot, de az sem vészes. A Göd utáni homokos szakaszt viszont nem kívánom senkinek, valószínűleg legközelebb mi sem arra mennénk. Mondhatnám azt is, hogy nem néztünk meg mindent, amit szerettünk volna, de arról nem tehetünk, hogy rossz idő volt.

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: Fülöp Gergely

Ajánlom ezt a leírást!