Fotóalbum
Térkép

Bevezetés:

Régóta tervezünk visszatérni első bringatúrás szakaszunkra, a Morva partjaira illetve Csehországba (akkor épphogy belekóstoltunk, csak Breclavban fordultunk meg). Viszont ha már Csehország, miért ne tekernénk kettővel többet és miért ne indítanánk kicsit északabbról a túrát. Szabival már jó ideje tervezgetjük a túrát és mikor megszülte a "Négy ország" fantázianevet is, már nem volt kérdés, hogy mindenki nagyon várja, hogy bringára pattanhasson. Ismét lettek új kerekeseink, Gréti és Felic csatlakozott a csapathoz, reméljük nem utoljára tartottak velünk.
Kiinduló országunk tehát Csehország, onnan tervezünk Ausztrián és Szlovákián át Magyarországra "hazatekerni". A nagy távolság, a sok átszállás miatt (és mivel Gréti elég akciós buszt talált nekünk) a vonat helyett kivételesen mikrobusszal utaztunk a Cívisvárosból. Komáromnál felvettük Szabit és robogtunk tovább Brno felé.


0. nap Brno - Brno Radka kemping (DST: 22,2 km TIME:1:53:46 AVS 11,6 km/h)

Kora délután érkeztünk Brnoba, majd' 600 km-es buszozás után. Elég nagy városról van szó, amely nevezetességekben is bővelkedik, így a napunkat csak városnézéssel terveztük eltölteni, majd másnap továbbindulni dél felé.
Tudtuk, hogy Brno szép város, de talán még szebbett kaptunk, mint képzeltük. Gyönyörű épületek, terek, tiszta utcák, sok turista és ami meglepő: viszonylagos olcsóság. A városnézést a Szent Péter és Pál-katedrálissal kezdtük, amely monumentalitásával állandóan látható az egész belvárosból. A katedrális tornyába is fel lehet menni pár koronáért, ahonnan pedig belátni az egész települést. Megnéztük a főteret, a gyönyörű, sikátoros belvárost, néhányan felmentek a várba, majd elkezdtünk kikerekezni a városból, hogy minél hamarabb megtaláljuk az esti szállásunkat, a Radka kempinget. Jó ideig bringaúton tekerhettünk, de sajnos többször rá kellett kérdeznünk az irányra, mert nem volt egyértelmű és nem is volt pontos térképünk. Végül kis kitérővel (pár lány szerint óriási hegyeket leküzdve ;-) ) megérkeztünk a kempingbe. A hely egy völgyben volt, egy csodás tó partján, bár a víz csak akkor látszott, mikor elhagytuk a tábor területét. A völgy miatt baromi hideg éjjelünk volt, bár néhány ott lévő honfitársunk azt mondta, hogy egy nappal előtte még hidegebb, kb. 7-8 fok volt.


1. nap Brno - Nové Mlyny ( DST: 64,0 km AVS 17,7 km/h TIME: 3:37:12)

A reggel is hidegen indult, de amint előbújt a nap, megmelegedtünk és rögtön több kedvünk lett tekerni egy kicsit. Nem messzire jutottunk, ugyanis a kemping mellett lévő csodás tó mellett nem lehetett szó- és fényképezés nélkül elmenni. Közhelyesen fogalmazva rajzolni sem lehet szebbet, de ez tényleg nem állt messze az igazságtól. Gyönyörű zöld pázsit, fák, háttérben hegyek, napsütés, párás levegő a tó felett és apró kirándulóhajók is cikáztak a tavon. Már már mennyei, ilyenkor azonban mindig történik valami, ami ront az összképen: a tó mellett volt egy kis frissítő hely, ahol el is fogyasztottuk a túra legrosszabb (szinte ihatatlan) sörét, a Dudák nevezetű italt. Hát hiába, semmi sem tökéletes :)
Egy patak mellett haladtunk dél felé, ami csak azért volt különös, mert közben néha apró, néha nagyobbacska dombokat kellett leküzdenünk, hogy magunk mögött hagyjuk Brno városát. 1-2 lány a tekerés helyet a bringa melletti gyaloglást választotta, meg is született nyomban a "tolóstyúkok" elnevezés :) A bringautak jó minőségűek voltak és rengeteg tábla segítette a biciklisek tájékozódását. Amint kétely támadt bennünk, rögtön felbukkant egy sárga táblácska, amely eloszlatta a bizonytalanságot. Egy idő után gyér forgalmú közútra kerültünk, amely nyugodt kis településeket vezetett át. Csehországban sokkal inkább van "Ausztria" feelingje az embernek, mint akár Nyugat-Szlovákiában, akár Nyugat-Magyarországon. Tiszta házak, rendezett udvarok, jó minőségű utak. Az időjárással szerencsénk volt, sőt, aki nem bírja a nyári kánikulát, annak már majdnem átok kategória. Naptej szinte mindenkin, kendők, sapkák és rengeteg folyadék (ki-ki igénye szerinti fajtából :) ).
Haladtunk is probléma nélkül, nemsoká elértük a aznapi szállóhelyünket, amely szintén tó, pontosabban tavak partján található. Ahogy az aszfaltcsík bevezetett két tó közé, szemet kápráztató látvány fogadott minket. Víztenger minden oldalról, verőfényes napsütés, háttérben a hegy tetején várrom. Ahogy az a csendéleteken lenni szokott.
A tó akkora, hogy vitorlás klub is üzemel rajta, főleg miattuk és a fürdőzők miatt népszerű szállóhely. Sátrat vertünk, lemostuk az út porát és belekezdtünk a szokásos "vacsorázzunk, beszélgessünk, sörözgessünk" programba. Ez nem volt nehéz, elég nagy rutinunk van már ;-)


2. nap Nové Mlyny - Malé Leváre (DST: 79,6 km AVS 17,1 km/h TIME 4:39:53)

Elhagytuk a kempinget és Lednice felé vettük az irányt, ahol a túra talán egyik legszebb szakasza következett. Egy erdőben, csordogáló patak mellett, jó minőségű bringaúton haladhattunk egészen Lednicéig, amely újra szolgált nekünk pár meglepetéssel.


A lednicei kastély

Tudtuk a kastélyról, hogy szép és mindenképp időt kell rá szakítanunk, de amit láttunk az felülmúlta a képzeletünket. Egy egész napot el lehetett volna tölteni az épület körül, a várkertben, a pálmaházban. Az arborétum méretű park és saját minaret megtekintése rengeteg időt elvehet. Mi sajnos ennyire nem értünk rá, de így is eltelt vagy 3 óra, mire ki-ki megnézte a saját érdeklődésének megfelelő látnivalókat. Mi a minaretet választottuk és nyugodtan mondhatom, hogy nem csalódtunk. A minaret számomra (eddig) az egri minarethez hasonló dolgokat jelentett. A lednicei minaret nem épp az a kategória. Több. mint 59 méter magas, és 302 lépcső vezet el a csúcsig, ahonnan nem csak a kastélynak és annak parkjának, hanem a Dyje folyónak és az egész környéknek is csodás panorámája tárul elénk. Kicsit sétálni kellett a minaretig, de nagyon örülök, hogy nem hagytuk ki. Aki ezen a környéken jár, mindenképp térjen be a kastélyba.



A lednicei minaret

A várost elhagyva ismét erdei bringaúton haladhattunk egészen Breclavig, ahol kicsit nosztalgiázva beültünk ugyanabba a pizzériába, amelybe 2004-ben tettük, mikor még "csak" 4-en tekertünk át Csehországba. Utólag visszagondolva esik le az embernek, hogy mennyi hasznos cuccot, kelléket, de még inkább rutint szedtünk fel magunkra. Na meg persze néhány kilót :)
Na de lépnünk kellett, hisz vár ránk Ausztria, ahonnan még aznap át akartunk tekerni Szlovákiába, hisz ott tudtunk kemping lehetőséget. Kikeveredtünk Breclavból, majd nemsoká Ausztriában találtuk magunkat, de olyan "határon", amely régen valami erdei ösvény lehetett, sehol nem köszönt ránk a Willkommen tábla. Jó is ez így. Jó, hogy nincsenek határok, de rossz látni az üresen tátongó határátlépőket.
Nem sokat tekertünk Ausztriában, de utunk ugyanolyan jellegű volt, mint pár éve, mikor ugyanitt dél felé haladtunk. Szép faluk, szép házak és állandó szembeszél. Mindenki hősiesen harcolt az előrehaladásért, talán ez volt az egyik legmegterhelőbb szakasz. Ráadásul sima közutakon mentünk, különösebb látnivaló nélkül, amely tapasztalataim szerint mindig nehezít kicsit a haladáson.
Pár osztrák falu után keletre vettünk az irányt és átkeltünk a Morva egyik hídján, hogy elérkezzünk túránk harmadik országába, Szlovákiába. A Morva töltésén haladtunk tovább, amire azért már nem mondanám azt, hogy makulátlan volt. Hol murvás, hol kátyús volt, de a lényeg, hogy száguldani nem tudtunk. Kezdett ránk esteledni és csak nagyjából tudtuk, hogy merre lehet a kemping. Később kicsit még "Bear Gryllsesebbre" fordult a dolog. Szinte teljesen beszürkült már, a gáton tekertünk (amely a nemrég levonult ár miatt eléggé sártenger volt, így néha csak tolni tudtuk a bringát), kezdtek durván jönni a szúnyogok és nem tudtuk mennyit kell még mennünk. Izgi volt. De aztán sikerült lekanyarodnunk a folyó mellől és egy helybéli elvitt minket a kempingig. Innen már sínen voltunk, legalábbis azt hittük, de elfelejtettük, hogy közben országot váltottunk ;-)). A kempingbe (amelyben elfért volna kb. 5000 sátor) nem akartak minket beengedni, valami mondvacsinált indok miatt. Pedig lobogtattuk az eurot, megígértük, hogy nem hangoskodunk (ha azt tesszük sem hallja meg senki), bármit tehettünk. Ott voltunk 4 kvadcsillió négyzetméter üres kemping területén és nem engedik, hogy sátrazzunk. Közben a szúnyogok jót lakmároztak, bennünk pedig kezdett felmenni a pumpa. Egyszer csak kb. 10 perces kupaktanács után beengedtek minket 4 euro/kopfért, jelezve, hogy nincs kitakarítva és valószínűleg nincs meleg víz. Fasza. Ehhez képest tökéletes állapotú vizesblokk fogadott minket, bőven elegendő meleg vízzel. Sosem fogom megérteni ezt az országot :)



3. nap Malé Leváre - Dévény (DST: 62,5 km AVS 15,7 km/h TIME 3:58:39 )

A kempinget elhagyva ismét rátértünk a Morva-menti bringaútra. Hol erdőben, hol falukon keresztül, de végig a folyó mellett vezetett az utunk, egyre jobb kerékpárút mellett. Pozsonyhoz közeledve az útbaigazító táblák is sűrűsödtek és megjelent a forgalom is az aszfaltcsíkon. A szakasz nagyon szép volt, de különösebb nevezetesség nélkül tekerhettük végig. Egyedül a vasfüggöny emlékművet lehet kiemelni, ahol a régi vasfüggöny (itt osztrák - szlovák határ) emlékére egy részt visszaépítettek a szöges drótkerítésből. Viszonylag korán Pozsony alá értünk és két lehetőségünk adódott az éjszakai szállás szempontjából. Vagy nagyon belehúzunk és túltekerünk Pozsonyon (kihagyva ezzel a városnézést) vagy megállunk és letáborozunk még előtte. Utóbbi mellett döntöttünk és a válaszható helyek között addig válogattunk, mígnem a dévényi várhoz értünk, a Duna és Morva találkozásához. Volt szép pad, asztal, mindez fedetten. Vadkempingezni itt nyilván nem lehet, de nem nagyon volt más lehetőségünk. Szerencsére a közútról és a házaktól nem látszódtunk, mindössze néhány horgász volt ott, de őket sem zavartuk. Természetesen sosem szoktunk szemetelni, de most még az ott lévő, más által eldobott szemetet is összeszedtük, nehogy abba kössenek bele az esetleg kiérkező szlovák "rendőrovák".
A társaság átmenetileg 3 részre bomlott, 1 elment bevásárolni, 1 dévényi várat nézni, 1 pedig vigyázott a lovakra és az értékekre. Az éjszaka szerencsére semmi gond nem volt, reggelre pedig összeszedelőzködtünk, mire odaért volna az első korán kelő aranylelő :)


4. nap Dévény - Vajka (DST: 64,7 km AVS 17,6 km/h TIME 3:41:34 )

Korán indultunk, így már korán reggel Pozsonyban voltunk, ami Dévénytől alig pár kilométer. Bevásároltunk, majd próbáltunk valahol reggelizni és kávézni, de még minden zárva volt, ráadásul elkezdett esni az eső. Elővettük a jó öreg módszert, ami már rengetegszer segített rajtunk: irány a híd alá (amely szélessége miatt egyszerre sok embernek ad menedéket az eső elöl), ott elkezdtünk reggelizni, nézelődni, a fiúk egy része unalmában még kártyázni is :) Nem kicsit néztünk ki csövesnek, reggel 9-kor, esőkabátokban reggelizünk és kártyázunk a híd alatt. Nem zavart minket, ennél jobb menedéket nehéz találni.
Utána beültünk egy helyre kávézni, sörözgetni, amíg szakadozik a felhőzet. Dél körül tudtunk elindulni, de néha-néha még rákezdett közben is szemerkélni. Útvonalunk ugyanaz volt, mint az ingolstadti túráról hazajövet, így ezt nagyon nem részletezném: Duna menti bringaút végig-végig egészen majdnem Komáromig (Csicsóig egészen pontosan)
Somorjára mentünk vásárolni, majd az ingyenes vajkai komppal áttértünk a jobb partra. Nem messze a komp után jobbra a gátról letérve van egy kis tó, ahol kempingezni, horgászni, fürödni lehet és van büfé is. Ezt a helyet választottuk szállásunknak, amely aztán bővelkedett kalandokban! :)
A tó körül nem nagyon volt senki, páran iszogattak csak a büfében. A sátorállítás közben egyszer csak kutyaugatást hallottunk és megindult felénk vicsorogva két dög nagy kutya. Felvillant a beszarásjelző, mindenki a keze ügyébe tett valamit, amivel esetleg védekezhet. A lányok igyekeztek a fiúk fedezékébe bújni, hátha az is segít valamit. Az utolsó pillanatban a kutyák meghallották a gazdájuk sípját és kiáltozását, így lekerültünk a vacsora menüről. Szerencsére.. :) Szóval nyugiban felállítottuk a sátrakat, de a talaj eléggé kavicsos volt, így nehéz volt a pöcköket leszúrni. Éjfél körül tértünk nyugovóra és már akkor hatalmas szél volt, lüktetve, egy irányból, mindenféle csapadék és felhő nélkül. Kb. 1 óra múlva már semmit nem lehetett hallani, annyira lobogtatta a sátrakat a szél, szerencsére a többségük bírta a strapát. Sajnos Tamáséké nem volt ilyen jól rögzítve, majdnem elvitte a szél a sátor tetejét, így hajnal 2 körül Szabival költözködésbe fogtak az egyik fa védelmébe. A fiúk egyből kint teremtek a sátorból. A jelenség egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. Eszetlen nagy szél, a fák 45 fokban, a nádas fekszik, de sehol egy villám, sehol egy felhő, sehol semmi csapadék. Bár nem voltunk 100%-ig nyugodtak, de ha villámlás és özönvíz lett volna, akkor nem tudom hogy döntünk a továbbiakról. Szerencsére (és hála a jó sátraknak) megúsztuk további bonyodalmak nélkül.


5. nap Vajka - Komárom (Révkomárom) (DST: 74,5 km AVS 21,9 km/h TIME 3:23:37 )

Reggel csak azon imádkoztunk, hogy az éjszakai szél iránya ne változzon. Nem tette, így durva hátszelet kaptunk a délelőttünk folyamán, de szinte egész nap segített minket, ráadásul esőre sem kellett számítanunk. A bősi erőműig (kb. 10-12km volt) szerintem egyéni rekordot döntöttem több, mint 28 km/h-ás átlagsebességgel (Ehhez tartósan kilométereken át kellett 36-38-al menni). Bősnél ismét partot váltottunk, be akartunk térni a szapi halászcsárdába, de az már évek óta kitol velünk, most épp tulajdonosváltás miatt volt zárva, így rögtönzött kolbász sütést tartottunk a Duna partján. Teleettük magunkat, folytattuk az utunkat a gáton, amíg tehettük. Ez nem más, mint a csicsói letérő, innen már nincs leaszfaltozva a gát, sőt, murva sincs rajta, csak térdig érő fű. Először alacsony forgalmú úton haladhatunk az első pár településen át, majd kiérünk a 63-as főútra, amely Pozsonyt köti össze Komárommal. Itt már jóval nagyobb a forgalom és a kamionokban sincs hiány, viszont az út nagyon-nagyon széles, simán elférnek rajta a bringások anélkül, hogy zavarnák az autósokat. Biztonságosan lehet haladni egészen Komáromig. Szabi nagyon felkészült volt szállásügyileg, nem csak a vajkai tónál lévő helyet szemelte ki, hanem Komáromban is tudott nekünk tuti szállást. A Duna partján, a vasúti híd lábánál van egy étterem, ahol igazán olcsón tudtunk nagyon finom kajákat enni. Az étterem melletti füves réten fel lehet verni a sátrakat, felárért pedig kaptunk kulcsot a vizesblokkhoz, így a tisztálkodással sem voltak gondok.


6. nap Komárom (Révkomárom) - Kovácspatak (DST: 70,0 km AVS 19,8 km/h TIME 3:33:02 )

A reggelt komáromi városnézéssel (Európa Park, Jókai szobor és a sétálóutcák), majd indultunk tovább Párkány felé. Sajnos a túra talán legunalmasabb szakasza következett. Végig főúton (közepes minőségű), távol a Dunától. Igyekeztünk ki-ki tekingetni a gát felé, hátha járható, de csak Dunamocs után tudtuk elhagyni a főutat, de később az a vonal is visszatért a Párkány felé tartó főútra. Párkányban bevásároltunk, megnéztük a várost (melynek egyik fő jellegzetessége, hogy innen látszik legjobban az esztergomi bazilika :) ), majd Kovácspatak felé vettünk utunkat. Áthaladtunk a Garamon majd lassan újra elénk tárult a Duna, amely talán itt a legszebb az általam ismert szakaszok közül, leszámítva néhány extrém helyet (Duna áttörés, Schlögen). Gyorsan leugrottunk kedvenc helyünkre, ahová már-már történelmi fiatalságunk során rengetegszer ellátogattunk, majd felkerestük a kovácspataki üdülőt, ahol felverhettük a sátrainkat és lezuhanyozhattunk.
Újra megnyílt a régi szórakozóhely a Kék Hal, ahol belakmároztunk a finom és nagy adag kajákból és sörözgettünk egy nem keveset, régi sztorikat felemlegetve az új társaknak. Hisz van pár élményünk a környékkel kapcsolatban, nem csak bringázás kapcsán :)


Már Párkányban a csapat! :)

7. nap Kovácspatak - Verőce (DST: 54,4 km AVS 19,1 km/h TIME 2:50:59 )

A reggeli terv: még üres bringákkal felcaplatni a környék egyik legmagasabb pontjára, a Panoráma hotelhez. Néhányan feltekertek, néhányan csak tolták a bringát, de ezek az emelkedők tényleg nem épp az enyhe kategóriába tartoznak, úgyhogy nem érhette szó a ház elejét.
A hoteltől való látvány mindig más és más. A vízállástól függően ugyanis hol megjelennek, hogy eltűnnek a kisebb dunai szigetek. Mindenesetre lenyűgöző.
Kovácspatakot nyugat felé hagytuk el, hogy Garamkövesdnél északra fordulhassunk és rögtön egy 20%-os emelkedővel találjuk magunkat szemben. Jártunk már erre, tudtuk, hogy meg kell mászni 1-2 dombot, mire Magyarországra tudjuk verekedni magunkat, de valahogy többre emlékeztünk, mint amit kaptunk. Pikkpakk Letkésen találtuk magunkat, ahol rögtön betértünk egy Borsodira az eltelt pár nap rengeteg cseh, osztrák és szlovák sörének emlékére. Furcsa volt forinttal fizetni :) Szob következett, ahol próbáltunk minél hamarabb lekeveredni a Duna melletti bringaútra, de az csak jó pár km után érkezett meg. Még másfél napunk volt beérni Budapestre, ezért kicsit könnyedebbre vettünk a tempót. Sok pihenőt tartottunk és Verőcét találtuk ki aznapi szálláshelyünknek. Viszonylag könnyen megtaláltuk a Csattogó völgyet, ha jó helyen megyünk le a bringaútról (ezt érdemes megkérdezni), akkor utána végig táblák irányítanak minket az erdőbe, egészen a völgybe, a kempinghez. Sajnos itt utolért minket a túra második esője, de ne panaszkodjunk, szerencsénk volt az időjárással, ráadásul inkább akkor essen, mikor már nem tekerünk.


8. nap Verőce - Budapest (DST: 63,6 km AVS 17,6 km/h TIME 3:37:42 )

Sajnos még reggel is lógott az eső lába, kicsit vizesen kellett elpakolnunk a sátrakat, de most nem volt időnk szárítgatni, hisz utolsó nap, vonathoz kell igazodnunk. Visszatértünk a Dunakanyar mellett haladó bringaútra és Vác felé tartottunk. Vácnál direkt nem akartunk kompozni, mert egyrészt nagyon drága, másrészt a Szentendrei szigetről akkor kompozhattunk volna újra. Így a bal parton maradtunk, bízva abban, hogy el tudunk majd menni az első hídig kényelmesen. Sajnos nem így történt. Dunakeszinél úgy szűnt meg az EuroVelo és vele minden bringás tábla, mintha hirtelen "időutaztunk" volna egyet. 5 ember 5 különbözőt mondott az iránnyal kapcsolatban. Csak sajnálni tudom azt a német/osztrák/cseh/egyéb turistát, aki saját hazájából kiindulva úgy gondolja, hogy elkerekezik szépen, biztonságos bringaúton a mi fővárosunkba. Egyszercsak snitt és nesze neked, menj amerre látsz :(
Forgalmas főúton kellett mennünk pár km-t, így felkaptuk a láthatósági mellényeinket, és szép libasorban eltekertünk a Megyeri hídig, amin újra partot váltottunk. Azt hittük, hogy innen már jó lesz minden, vörös szőnyegen bevonulunk a nagy Budapestre. Hát persze. Rosszabbnál rosszabb utak (ha volt egyáltalán), az útfelbontásoknál egyszerűen keresztbezárva az út, 4 sávos úton kellett volna átrepülnünk, illetve villamos síneken áttolni a bringát (semmi jelzés, hogy merre kerülj paraszt), szóval szégyen. Biztos vannak pestiek, akik most húzzák a szájukat, mert ismerik az egérutakat. De ahogy mi, úgy a turisták nagy része nem ismeri ezeket, rájuk is kellene gondolni. Szóval kínszenvedés volt, mire elértünk a belvárosig illetve még tovább, hisz végcélunk a Kelenföldi pályaudvar volt. Sajnos továbbra is azt lehet csinálni a pesti bringázás helyett, hogy HÉV-vel vagy sétahajóval tesszük meg az egyébként látványos pesti Duna-szakaszt, különben szívás az egész. Sajnos.
Kora délutánra megérkeztünk a Kelenföldi pályaudvarhoz (ami persze sehol nem volt kitáblázva), ahol előbb Szabi vonata indult Komárom felé, majd a miénk Debrecen felé. Direkt azt a járatot választottuk, amely a Balatonról érkezett és Záhony felé tartott, mert ezen eddig még mindig volt kerékpárszállító kocsi. 8 nap, 4 ország és 8 folyó után ismét viszontláttuk a Cívisvárost :)


Összegzés: (DST: kb. 560 km TIME: kb. 31 óra)

Először is dicsérjük meg az időjárást, igen kegyes volt velünk. Mindössze kétszer fél nap volt, mikor huncutkodott velünk, de mindent összevetve nagyon jó, napfényes, nyári hetet fogtunk ki. Aztán dicsérjük meg újonnan érkezett tagjainkat, akik nagyon ügyesen vették fel a ritmust, napról-napra ragadt rájuk a rutin a ki- és bepakolással, valamit a tekeréssel kapcsolatban egyaránt. Reméljük legközelebb is velünk tartanak!
Pár szó a túráról is: Csehország az "elvárton felül" teljesített! :) Gyönyörű ország, látszik, hogy sokkal közelebb állnak az osztrák mentalitáshoz, mint a magyarhoz, vagy szlovákhoz (hogy csak a túra országai soroljam). Rendkívüli állapotban maradtak fenn a középkori épületei, de nagyon vigyáznak a tisztaságra és a turisták kiszolgálására is.
Biztos vagyok benne, hogy Szlovákiában a Morva partja pár éven belül sokkal felkapottabb lesz. Ott is egyre nagyobb figyelmet szentelnek a bringásoknak, (Pozsony környékén már jó ideje látszik ez), ki fog alakulni a Csehország felé történő bringázás is. A Duna partján is muszáj lesz egyre jobban figyelniük a bringásokra, ahogyan nekünk is kellene. Szerencsés helyzetünk van, mert itt folyik a Duna és keresztülvonul rajtunk az EuroVelo 6, amely Európa legnépszerűbb bringaútja, a Donauradweg folytatása (illetve tulajdonképpen része is). Ehhez képest még sokszor minket is elriasztó hanyagsággal kezelik a nagy lehetőséget. A Dunakanyar kiépített útvonala is egyre jobban romlik, a táblák eltűnnek vagy nem is voltak, az útbaigazítás sokszor szinte nulla. Pestre betalálni pedig kész hadművelet, főleg ha az ember fia nem tudna magyarul. Pedig aki már járt Németországban vagy Ausztriában, tudja, hogy milyen célközönséget lehetne ide vonzani egy kicsi pénzzel, de leginkább odafigyeléssel. Reméljük nem hagynak tönkremenni egy ilyen kincsesbányát. Szinte sajnálom szegény sógorainkat, ahogy az agyontáblázott osztrák és német szakaszról egyre keletebbre halad. Oda kellene erre figyelni!
De hogy ellenpéldát is mondjak, még ha nem is pátoszi a téma, nézzétek el nekem. Hihetetlen, hogy külföldön (és sajnos főleg Szlovákiában) mennyire kell örülni kell egy-egy tiszta, európai mellékhelységnek. Bármilyen nívós helyre megyünk, ez mindig kényes téma. Egyszerűen ott erre nincs igény vagy valamiért máshogy alakult ez ki. Mindenesetre ebben jóval előrébb járunk, persze nálunk sem rózsás a helyzet!
A túra mindent egybevéve nagyon jól sikerült, sajnos a rangsorolással egyre nehezebb dolgunk van, de mindenképp az élvonalban szerepel. Ajánljuk szinte mindenkinek, de fontos tudni, hogy főleg a szlovák szakaszon (de ez Csehországra is igaz) nem hemzsegnek a kempingek, így nagyon meg kell tervezni, hogy az embert hol érje a sötétedés. Különösebben nehéz szakasz nem volt benne, hegyeket nem kell mászni, általában folyók mentén tekertünk, többségében kiépített bringaúton. Térképet az oldal tetején lévő linkben találtok, a térképért köszönet Szabinak!

Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!

Készítette: Tóth Norbert 2010.11.14.

Ajánlom ezt a leírást levélben!