Morva menti bringatúra (2004.06.17 - 2004.06.20)
Fotóalbum
Hosszan: Norbi barátommal jún. 17-én, csütörtökön reggel indultunk Debrecenből. A 6:18 -as keszthelyi járattal mentünk mert azon van kerékpárszállító kocsi. Kelenföldön kellett átszállni, és van közvetlen csatlakozás Komárom felé, de mi nem siettünk, ezért a két órával későbbi vonatot válaszottuk, és letekertünk a Dunapartra. Utána elvonatoztunk Komáromba szintén bringaszállítós vonattal. Ott áttekertünk a szlovák oldalra, és egy kis frissítő után elindultunk Nagymegyer felé. Ez kb 30 km-re van Komáromtól ott találkoztunk a 3. emberkével, Ivánnal. Aznap este ettünk, ittunk és terveztük a másnapi utat. Csütörtök reggel vonattal mentünk Pozsonyba, ott találkoztunk a 4. pajtással - Szabival - és ekkor kezdődött el a tényleges túra. Pozsonyig is lehetett volna biciklivel menni, nem is akármilyen bringaúton, de mi 2 és fél nap alatt meg akartuk járni Csehországot, Ausztriát, tehát az volt a cél, hogy minél hamarabb elindulhassunk Pozsonyból. Elindultunk. Első megálló Dévény volt. Igaz, alig mentünk pár km-t, de itt muszáj volt megállni. Itt ömlik a Morva a Dunába, és a Dévényi vár révén történelmi látnivaló is akad. Már jócskán a délutánban jártunk, amikor továbbindultunk a Morva menti bringaúton. Erről az útról csak jókat tudok mondani. Kisebb hibákat leszámítva az út minősége kiváló, és nagyon szép helyen halad. Általában az országúttól távol vezet, tehát csend és nyugalom közepette lehet itt tekergetni. Nem sokkal Vysoká előtt elkapott minket egy könnyebb zápor, de nem álltunk meg, mert nem volt messze a falu, és nem esett olyan vészesen az eső. Azért mikor beértünk jólesett megpihenni egy fedett helyen és enni egy jó meleg pacallevest. Ezekben a falvakban fel vannak készülve a kerékpárosokra, zárt udvaros vendéglátó helyek, és panziók vannak, ahova be lehet vinni a bicajt. Miután elállt az eső, tovább indultunk. Ezután már csak rövidke pihenőkre álltunk meg, míg meg nem érkeztünk Malé Leváre-be. Itt töltöttük az éjszakát, ugyanis a falu mellett van egy szép tó, amellett pedig egy barátságos kemping. Ez elvileg zárva volt, pontosabban le volt foglalva egy csoportnak, akik valójában nem voltak ott, szóval majdnem úgy nézett ki, hogy ott a tök üres kemping, mi meg majd mellette sátorozunk. Aztán bementünk vacsorázni a kemping éttermébe, ahol sikerült megegyezni a vezetővel, hogy arra az éjszakára felverhetjük a sátrat. Sőt azt is felajánlotta, hogy a rendelkezésünkre bocsát egyet. Az árak nagyon barátságosak, ha jól emlékszem 25 sk/fő/éj a kemping használata +10, ha nem a saját sátradat használod. Megjegyzem, hogy ezek nagy katonai sátrak, sok személyesek. Másnap reggel 9 körül indultunk tovább. Innen még egy darabig bringaúton mehettünk, aztán nem sokkal a cseh határ előtt már országúton kellett menni. Mikor átléptük Csehországba, újra kerékpárúton mehettünk tovább Breclavig. Ha szlovák morvamenti bringaútra azt mondtam, hogy szép helyen vezetett, akkor erre azt kell mondani, hogy gyönyörű volt. Eleinte, a sztráda mellett visz az út, de aztán bekanyarodik az erdőbe, és fák közt tekerhetünk. Egy kastély mellett is megálltunk, ahol múzeum is van, de nem mentünk be. Kora délután érkeztünk Breclavba. Ez egy nagyon szép kis város folyóval, hidakkal és sok-sok bringaúttal. A belvárost teljesen körbetekerhettük úgy, hogy végig kerékpárúton mentünk. Megebédeltünk egy pizzériában, aztán elmentünk vásorolni, mert Ausztriában nem akartunk költeni, hiszen csak egy napot töltöttünk ott és elég komoly különbség van a két ország árai között. Innen országúton haladtunk a cseh-osztrák határig. Ausztiában megörültünk, mikor megláttuk az EuroVelo jelzést, aztán mikor rátértünk a bringaútra már nem volt annyira őszinte a mosoly az arcunkon. Hogy őszinte legyek sokkal jobb útminőségre számítottam. Aztán jobbra fordult a helyzet, végülis felváltva voltak gyenge és jobb minőségű utak, volt ahol inkább az országutat választottuk, hiszen a forgalom elég kicsi volt. A bringaút itt is morva mentén vezetett, de egy kicsit távolabb mint Szlovákiában. Elég erős volt a szembeszél, így este 7 körül úgy döntöttünk, hogy beljebb megyünk a Morva felé és letáborozunk. Tüzet is akartunk rakni, de kicsit féltünk, mert tudomásunk szerint Ausztriában általános tűzgyújtási tilalom van. Aztán szerencsénkre találtunk egy tisztást, ahol volt néhány fabódé, meg szabályos tűzrakó hely, és így bátorkodtunk egy szolid kolbászsütést rendezni. Egy kicsit elkezdett esni az eső, de ez nem zavart minket, ettünk, ittunk, aztán lefeküdtünk aludni. Hát azt nem nagyon sikerült. Alig egy órával lefekvés után eleredt az eső és egész éjszaka esett. Én azt hittem, csak én nem tudok aludni, aztán kiderült, hogy a többiek is csak félórákra tudtak elszundítani, mindenki aggódott kicsit az eső miatt. Nem attól féltünk, hogy megázunk, hanem hogy hogy fogunk kimenni az útig, ugyanis a bringaút és a folyó közti szakaszon egy darabon földút vezetett, és attól tartottunk, hogy az felázik. 4 óra körül nem bírtam tovább a forgolódást a sátorban, kibújtam hogy megnézzem az utat. Szabi jött velem, és felfedeztük, hogy nincs gond, lehet füvön is menni, nem fogunk elakadni. Most már csak azt kellett eldönteni, hogy meddig érdemes várni, hogy elálljon az eső. Mivel elég gyengén esett és úgyis mindenki fenn volt már, úgy döntöttünk, hogy elindulunk, hiszen egész napra esős időt jeleztek, nem láttuk értelmét várni. 5 körül indultunk. Az ausztriai úton leginkább csak végigszaladtunk, ugyanis a falvakban minden zárva volt, meg végre a szembeszél is elállt, így Hainburgig kisebb pihenőktől eltekintve folyamatosan haladtunk. Ausztriában végig jellemző volt, hogy dombra fel, dombról le kellett menni, de meg lehetett szokni, nem fáradtunk el jobban, mint amikor végig sík terepen hajtottunk. Hainburgig a 49-es úton haladtunk, nem tudom, hogy van-e ott végig bicikliút, nem is érdekelt minket, mert haladni akartunk, és az országút egyrészt jobb minőségű, másrészt általában rövidebb. Hainburgban pihentünk egy kicsit, tekergettünk a városban, a Dunaparton, aztán elindultunk Kittsee felé. Itt újra kerékpárúton mentünk, amit nem is bántunk, mert errefelé már a forgalom is sokkal nagyobb. Kittsee-nél átléptük a határt, és Jarovce-ben ebédeltünk. Ezután elváltak útjaink, Iván és Szabi Petrzalka felé indult, majd onnan Pozsonyba, mi pedig Rusovce-n keresztül Rajkára. Rajkától vonattal akartunk menni Kelenföldig, de rájöttünk, hogy onnan elég ritkán indulnak vonatok, és lekéstük volna Pesten a bringakocsis csatlakozást, ezért gyorsan áttekertünk Hegyeshalomra, és pont elértünk egy vonatot, amivel elmentünk Győrig, ott félóra várakozás, aztán Kelenföldön újabb félóra és már rajta is ültünk a debreceni vonaton. Megjegyzem, hogy Rajkáról Hegyeshalomra nem egészen fél óra alatt értünk át. Ez kb. 15 km, azaz 30 körüli átlagot mentünk, ami szerintem csomagokkal, kezdő bringásoktól, úgy, hogy több mint 300 km tekertünk három nap alatt, szerintem nem is rossz. Csütörtökön Komáromban nulláztam a km órát és vasárnap este 330 km -t mutatott.
Visszagondolva, mindannyiónknak az a véleménye, hogy még a megázások ellenére is megérte elmenni, és annyira jól éreztük magunkat, hogy már hazafele úton a következő túrát (sőt túrákat) tervezgettük.
Itt a vége, fuss el véle.
Aki kíváncsi még bármilyen részletre az úttal kapcsolatban, az bátran keressen meg e-mailben:
Fülöp Gergely
Ajánlom ezt a leírást!